Kevesen ismerik nevét a kor polihisztor iparművészének, pedagógusának. Foglalkozott grafikával, könyvtervezéssel, díszlet-
és jelmeztervezéssel, úttörője volt a
magyar animációs fimgyártásnak.Öt címletű bankjegy tervezése fűződik a nevéhez a pengő korszak idejéből.
Különösen gazdag és változatos életút Jaschik Álmos hatvanöt éve (1885-1950). Az általa indított szabadiskola máig érezteti hatását a hazai művészéletben. Az első tanulmányt a Jaschik-életmű legjobb ismerője, Mezei Ottó írta a mintegy négy évtizeden át működő iskoláról. Bár nem a tanulmányokról, hanem a
Tanár úrról (igen, nagy betűvel) szól a kiadvány, mégis a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név a
tanítványok közül: Kovács margit keramikus, Pierre Székely Szobrász, Kner Erzsébet könyvkötő, Máriássy Félix filmrendező, Uray Erika grafikus és Michel Gyarmati. A tanítványok nevének listája a kötet végén olvasható.
Révész Emese a Tanár úr művészetpedagógiáját elemzi. Mohay Tamás Jaschik és a néművészet kapcsolatát választotta témájául. Megjegyzendő, hogy a két világháború közötti évtizedekben a magyar nép formakincsének felkutatása, művelése, és széles körben való alkalmazása a kor eszmeiségéhez szoroasan hozzátartozott. Jaschik könyborítóterveit, könyvkötéseit Rozsondai Marianne írásából ismerheti meg az olvasó. Pályáján kiemelt szerepet játszott a grafika, ezen belül gyakorlatilag minden műfajban otthonosan mozgott. Erről Bakos Katalin tanulmánya alapján is meggyőződhetünk. Innovatívságát a Nemzeti Színházban is kamatoztathatta, ahol hosszú ideig díszlet- és jelemzterzőként dolgozott, a témát bővebben István Mária dolgozta fel. Jaschik úttörő, kereső tevékenységeit szinte leheteten lenne felsorolni: a húszas évek második felében készített kísérleti fotókon a mozdulatsor megjelenítésén fáradozott. Az animációsfilm rendezők közül az egyik első volt, bár e munkásságáról igen töredékesen maradtak fenn tárgyi bizonyítékok, ahogy M. Tóth Géza írja.
A második rész Jaschik szakírói munkásságát foglalja össze tizenhat tanulmány egybegyűjtésével. Cikkeinek nagy része a huszadik század első évtizedeiben jelentek meg, elsősorban a Rajzoktatás, a Magyar Iparművészet és a Népnevelés című folyóiratok hasábjain. Például, "Az utca mint a művészeti nevelés tényezője" címet viselő, 1908-ban publikált cikke ma is megszívlelendő gondolatokat tartalmaz.
A jelen kötet egy, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett konferencia és kamarakiállítás anyagának egy részét foglalja magában. A teljes anyag közreadásának csak a 303 oldalas terjedelmi határok szabtak gátat. Az illusztrációk jelentős részét az Iparművészeti Múzeum Jaschik-gyűjteménye, köz- és magángyűjtemények (Magyar Nemzeti Galéria, Budapesti Történeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, Petőfi Irodalmi Múzeum stb.), és a Jaschik-tanítványok emlékei adják. Joggal remélhetik a szerkesztők, hogy a könyv olvasása, lapozgatása az esztétikai élményen túl továbbkutatásra, továbbalkotásra sarkallja a kutatókat, illetve a művészeket, továbbá a Jaschik-iskola szellemiségének feléledését segítheti elő. A noran kiadó gyönyörű kivitelű könyve tisztelgés a kivételes művész-tanár munkássága és személyisége előtt, az utókor adósságtörlesztése.
További ismertetés a következőről Jaschik Álmos: A művész és pedagógus