1817. március 2., Nagyszalonta.
Apja kevés földdel rendelkező földműves, szegény család.
8 gyerek közül csak ő és a 23 évvel idősebb, legidősebb leány maradt életben.
Érzékeny, félénk, visszahúzódó természet jellemezte. Nagyon korán tanult olvasni.
1823-33: Nagyszalontai iskola, majd 14 évesen segédtanító, rengeteget olvas.
1833: debreceni kollégiumba ment tanulni, de fél év múlva Kisújszállásra került segédtanítónak, és újra olvas.
1835 tavasza: újra tanul, de önként kilép és színésznek áll. Kiábrándult, hazatér, apja megvakult, anyja meghalt, felelősnek érezte magát, és örökre szégyellte, hogy beállt a lumpok közé.
1836-39: korrektor Szalontán, majd nevelő, majd 1840-ben másodjegyző.
A nála idősebb, házasságon kívül született Ercsey Juliannát feleségül vette, leszámolt mindenféle művészi ábránddal és elhatározta, hogy "közönséges ember" lesz. Több évig tudatosan nem olvasott. Juliska és László (a későbbi költő, A délibábok hőse) nevű gyermekeik születtek.
1842: Szilágyi István (régi iskolatárs) hatására újra ír.
Megírja Az elveszett alkotmány-t és elküldi a Kisfaludy Társaság pályázatára, elnyeri a pályadíjat, de nem hozott átütő sikert.
1846-ban írta, 1847-ben megjelent a Toldi, ezzel nyeri el Petőfi lelkes rokonszenvét, majd Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, Toldi estéje.
1848: először távoli szemlélője a forradalomnak, majd a Nép Barátjá-nak szerkesztője, nemzetőr, majd belügyminisztériumi fogalmazó.
1851-60: Nagykőrösön tanár, a tanító munkát terhesnek találta, kedélyvilága elkomorult.
1860: a Kisfaludy társaság titoknoka, tele volt írói tervekkel, megírta a Buda halálát. Az Akadémia titkára, majd főtitkára lett.
Lendülete 1865 körül megtört, meghalt egyetlen leánya, nem költözött vissza Szalontára.
1876: lemondott a főtitkárságról.
1877: Margitsziget (természet, nincs a város zaja), "kapcsos könyv", Őszikék (nem a nyilvánosság számára írta, sok vers csak a halála után jelent meg). Befejezte a Toldi szerelmét.
1882. okt. 22.-én meghalt Pesten.
Jelentősége:
- Csokonai és Petőfi népiességét folytatta,
- a népies nyelvhasználat Aranynak köszönhette fennmaradását, stilizált népnyelv,
- műfordításai (főleg Shakespeare drámák) a mai napig is élnek,
- a magyar balladairodalom fontos képviselője,
- továbblép a romantikától a realizmus felé.
Arany
- kiöregedett korából (Toldi estéje),
- nem volt biztos önmagában, költészet-e amit ő művel, több évig,
tudatosan nem olvasott,
- tanult, művelődik, olvas,
- már a realitás talaján áll,
- visszahúzódó, magányos, a falu csendje és nem Pest nyüzsgése vonzza .
Petőfi
- idejében meghalt,
- hatalmas költői öntudat, magabiztosság jellemezte, tudta, hogy jó
költő
- természetes, csak úgy ír, veleszületett képesség, nem volt a
hagyománnyal kapcsolata
- romantika erősen jelen van
- emberek veszik körül,vándorol,Pest politikai,szellemi élet.
Mindkettő a nép gyermeke, más társadalmi osztályt nem ismernek. A Toldi ''47-es megjelenése után Petőfi azonnal hatalmas lelkesedéssel üdvözölte Aranyt, és ettől kezdve egyre bensőségesebbé váló levelezés és barátság alakult ki köztük. Aranyra komoly hatással volt Petőfi 1849-es halála.
ARANY EPIKÁJA
Arany alapvetően lírai alkatú költő volt. Epikusként indult, és annak hitte, tudta magát. A lírai kitéréseket később is tévedésként mentegeti.
1845: Az elveszett alkotmány, az egyetlen aktuális politikai kérdésekkel foglalkozó mű.
Vígeposz. A Kisfaludy Társaság pályadíját megnyerte, de nem okozott átütő sikert. Vörösmarty azt mondta a nyelvezetéről, hogy elmaradott, de lehet, hogy Arany szándékosan olyanra írta, amilyen.
Ugyanúgy ahogy Petőfi a klasszikus eposzi kelékeket használja a kisszerű téma előadására.
A nép felemelkedésébe vetett hit fontosságát hangsúlyozza.
További összefoglalók a következőről Arany János élete