ARANY ÖREGKORI LÍRÁJA – ŐSZIKÉK
"Kapcsos könyv": Gyulai Páltól kapta, a mai emlékkönyvnek felel meg. Az Őszikék időszaka rövid időszak, a 70-es évek közepe. A nagy tiszteletnek örvendő költő Pesten él. A nagy számvetések kora ez az időszak, önmagával és a világgal is. 1867: Kiegyezés. Arany nem fogadta örömmel. Az eddigi remények szertefoszlottak. ''67-ig megvolt a remény.
A költemények jellemzői:
- szemlélődő jelleg,
- a benne lévő fájdalom már nem olyan szélsőségesen tör elő belőle,
- sztoikus nyugalom, bölcs belenyugvás,
- konstatáló líra: a szenvedélyek helyett a valóságot ábrázolja és az igazságot mondja ki,
- mértéktartó kedélyesség,
- konkrét eseményből indul ki és ebből bontja ki a személyes mondanivalót,
- irónia, elsősorban önirónia,
- egyszerűség, letisztultság,
- sok befejezettség érzést kelt,
- Toldi estéjének egyik mondanivalója: Arany öreg, nem tud változni.
Epilogus
Elszámolás önmagával és az élettel. Létösszegző vers, záróvers jellege van.
"Az életet megjártam", háromszor, a verset három részre tagolja: múlt, mi nem fontos, mi fontos.
Visszahúzódás, bizonytalanság, nincs benne irígység, hiúság. Nem azt kapta az élettől amit várt, nem jelent neki örömöt a cím, a rang. Független nyugalom, család, csendes halálvárás.
Vásárban
Egy alföldi szekér láttán elővillannak a múlt emlékei. A város zajától való elfordulás.
Mindvégig Olyasfajta önmegszólító vers, mint Vörösmartynál a vén cigány. Felszólítás az alkotásra “mindvégig”.
További összefoglalók a következőről ARANY ÖREGKORI LÍRÁJA – ŐSZIKÉK