A szerző orosz szármarású, francia író. Ez a megrázó regény, melyet 1975-ben írt és Goncourt díjjal tüntettek ki, a faji
megkülönböztetés elleni tiltakozás. Ebben a különös varázsú és hangulatú könyvben egy arab kisfiú, Momo mesél üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is. A történet apránként bontakozik ki Róza mamáról, az idős
zsidó asszonyról, aki egyre betegebb, és aki a prostituáltak számára tartott fönn gyemekmegörzőt, ahol Momo is lakott. Ez a nő különleges helyet foglal el a kisfiú szívében, és amikor állapota súlyosbodik, ő az, aki ápolja és vele marad a végsőkig. A másik személy, aki nagy hatással van Momora, az Hamil úr, egy idős arab, aki segít neki identitása kialakításában, majd elveszti az emlékezetét. Momonak határozott elképzelése van az
élet dolgairól, de a jövő megijeszti, egyszer rendőr szeretne lenni, hogy biztonságban érezze magát, majd meg strici, hogy a "hozzátartozóit" megvédje. A történetben szerepet kap még egy fekete transzvesztita, egy afrikai törzs, és egy apa, aki feltűnik...
"Ők azt mondták: Őrületbe estél őmiatta, akit szeretsz.
Én azt feleltem: Az élet ízét csak az őrültek ismerik!"