Mostanában elég felkapott témává vált Márai Sándor.A tragikus sorsú,elhagyott,meg csömörlött ember sorsát valami finom aranyszál fűzi minden magyar ember szívéhez.Eszem ágában sincs dicsőíteni,bár nem hinném,hogy ez nem illetné meg.
Ő,mint művész,mint csatorna lent
és fent között,urak és polgárok között is,folytonosan hangoztatta a polgári világ értékeit.Nem hagyta,hogy az egyszerű nép,akit ugyanúgy becsaptak,mint őt magát,csak úgy a sárba hulljon.Remek írásaiban bírálta a nacionalizmus és a faji gondolat különféle megnyilatkozásait, s az írói függetlenség eszménye mellett kötelezte el magát. Ugyanakkor azt is érzékelte,
hogy a magukat liberálisnak valló nyugat-európai államok végzetes hibát követnek el gyarmatosító politikájukkal.
Az irodalmat szent és titokzatos ügynek, a germán és szláv tenger metszéspontján alkotó magyar
író igazi hazájának pedig a nyelvet tekintette.
Hajtsunk fejet e
Remek író s mondhatni élet művész neve s emléke előtt.
További ismertetés a következőről Márai zsenialitása