Magasles
Magaslesre hív minket a szerzõ ezzel a korábban imitt-amott megjelent
írásaiból összegyûjtött esszékötetével. Ahogyan csendben, nyugalomban,
mozdulatlanul figyelünk és várunk a magaslesen, ugyanazzal a lényegre
koncentrált figyelemmel kellene tekintenünk fölfelé és befelé. Ahogyan
azt az
archaikus ember is tette (vagy akár teszi). Életét nem
horizontálisan tágítja, megismerésének célja a mai tudományétól
eltérõen nem a materiális tudásanyag mennyiségi felhalmozása, hanem épp
ellenkezõleg, tekintetét fölemeli - nem kifele, csapongva szerteszét -,
és életét, annak minden pillanatát, a legapróbbnak tûnõ részletig a
megtalált egyetlen stabil ponthoz, a Teremtõhöz igazítja. Életének az
egyetlen stabil ponthoz való igazodás adja meg a minõséget, és ennek
okán már a korunkban értékként megjelenõ mennyiségi felhalmozás
semmilyen téren nem kísérti. Míg az archaikus ember számára a minõség a
fontos, a ma
embere számára a mennyiség. Míg az archaikus ember fölfelé
és befelé tekint, addig a ma embere oldaltra pillant és a látottak
egyre messzebbre csalogatják, eladdig, hogy már véletlenül sem emeli
föl tekintetét. Így elvesztvén kapcsolatát Istennel, érdeklõdése csupán
a teremtett világra irányul, miközben megfeledkezik annak teremtett
voltáról, saját maga és a körülötte lévõ világ rendeltetésérõl. Az
archaikus ember az idõhöz is máshogy viszonyul, mint manapság szokás.
Az "idõbe vetettségünk" - ahogy a szerzõ fogalmaz, adott, és az idõt az
ember sajátos eszközeivel mindig megpróbálta legyõzni. Ma
versenyfutással, az archaikus ember
pedig épp ellenkezõleg, a
Magasles statikusságával. Látjuk, hogy a versenyfutás nem hoz eredményt:
lemaradunk, minél gyorsabban futunk, annál inkább. Az idõt nem gyõztük
le, Istentõl azonban sebességünkkel egyenes arányban távolodunk.
Szemléletes geometriai képpel élve az archaikus ember útja kör, melynek
középpontja van, korunk embere pedig a körpályáról kirepült, élete
középponttalan (Isten-telen), sõt attól egyre gyorsabban, egyre
távolabb kerül. Buji Ferenc majd'' minden esszéjén átvonul az archaikus
és a mai gondolkodás szembeállítása. Kötete izgalmas olvasmány,
útmutatása pedig: a "vasárnapi kereszténység" túllépése,
misztika és
kontempláció. Azaz visszatérés a Középponthoz.
További ismertetés a következőről Magasles