Az
ember már évezredekkel ezelõtt feltette magának a
kérdést:
kicsoda, honnan jött
és hová tart? A legkorábbi válaszokat a
mítoszok adták, majd - ami számunkra meghatározó - az Ószövetség és a
görög bölcselõk. A mezopotámiai mitológiában például az ember csupán az
istenek szolgálatára rendelt lény, míg az Ószövetség népe már
felismeri,
hogy többre hivatott, osztályrésze nem a szolgaság, hanem az
alkotás. Szintén pozitívan tekint az emberre (bár kiindulását és
lényegét tekintve másképp) Sophokles: "Sok van, mi csodálatos, de az
embernél nincs semmi csodálatosabb..." - írja az Antigonéban. A
különbözõ önreflexiók mögött különbözõ istenképek húzódnak meg.
Amikor Jézus Krisztus belép történelmünkbe, a
kérdés más
megvilágításba kerül, sõt, új kérdés születik: Kicsoda Jézus? Ettõl
fogva a két kérdés szorosan összefügg, arra, hogy ki az ember és hol a
helye a világban, csak akkor tudunk választ adni, ha (lehetõségeinkhez
képest) megértjük, kicsoda Jézus. Fontosságát mutatja, hogy õ maga is
rákérdez: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Péter válaszában
pedig már az évtizedekkel késõbb felismert igazság lecsapódásaként
olvashatjuk: "Te vagy Krisztus, az élõ Isten fia.". Ez azonban további
kérdéseket vetett föl a korai keresztények körében, melyekre nem volt
egyszerû megadni a választ. Legnagyobb segítségükre paradox módon az
eretnek mozgalmak voltak, mert a tõlük való elhatárolódási szándék adta
a lendületet az egyházatyáknak hitük pontos megfogalmazására, melybõl
évszázadok során kristályosodott ki a credo. A benne megfogalmazott
hitigazságokat mimár készen kaptuk, ami nem jelenti azt, hogy nem kell
rajtuk elgondolkodnunk. Hiszen a pontos, szinte egzaktságra törekvõ
megfogalmazások, természetükbõl fakadóan mégsem olyan pontosak,
amennyiben mindnyájan máshogy próbáljuk megérteni belõlük - a
megérthetetlent.
Az emberrõl való gondolkodásunknak pedig új irányt adott
Jézus Krisztusnakközénk születése, hisz azzal, hogy magára öltötte
emberségünket, az emberi létformának nagyobb méltóságot adott, mint
adhat bármely emberközpontú filozófia. "Isten Igéje emberré lett, hogy
embertõl tanulhasd meg, hogyan lehetséges az embernek Istenné válnia."
- írja Alexandriai Kelemen.
A kereszténység elsõ századaiban, a patrisztika korában
erõsen foglalkoztatták ezek a kérdések nemcsak a teológusokat, hanem a
nép fiait is. Nüsszai Szent Gergelytõl tudjuk, hogy a piaci kofa, a
pék, a fürdõmester mind mind Krisztus mibenlétét firtatta:
teremtetett-e a Fiú, ha igen, akkor a Semmibõl teremtetett-e, az Atya
magasabbrendû-e stb. Ebbe a hitünk alapjait lázasan kutató, utak és
tévutak közt fejét kapkodó világba vezet el bennünket Frenyó Zoltán
tanulmánya.
További ismertetés a következőről Krisztológiai és antropológiai kérdések az ókeresztény gondolkodásban