A tékozló fiú példázatának elemzése pszichológiai szempontok alapján
A textus 1.1 A választott textus indoklása Dolgozatom alapjául
egy eléggé közismert
és szeretett textust választottam a
tékozló fiú történetét. Számtalan igehirdetés és evangélizáció alapigéje ez a történet, mely úgy vélem egy megtörtént vagy egy fiktív pszichológiai esetet mutat be számunkra. Ez a történet azonban nem egy ember lelkigondozásáról szól csupán,
hanem egy családban élő különböző korú és helyzetű két
gyermek estét tárja elénk. Talán jól mutatja ez a történet azt,
hogy nincs két azonos eset, valamint azt is, hogy a családban történő lelkigondozás nem csupán a lelkigondozottra lehet hatással, hanem a család többi tagjára is, valamint azt is láthatjuk ebből a történetből, hogy ami egyes emberek számára pozitív a lelkigondozás során (tékozló fiú), az mások számára (az otthonmaradt gyermek) nem feltétlenül az. Azért választottam ezt a textust, mert nagyon jól szemlélteti Istennek a szeretetét, mellyel odafordul a szülői háztól elforduló tékozló gyermek felé. 1.2
A választott textus szövegkörnyezete, értelmezése Ez az igehely műfaját tekintve példázat, ami utalhat egy megtörtént eseményre is, de nem feltétlenül kell megtörtént esetnek gondolnunk. Kétségtelenül az evangéliumok legismertebb és legkedveltebb szakaszai közé tartoznak Jézus példázatai.<1> Vizsgálatunk során akár fikciónak akár esettanulmánynak is tekinthetjük. Legelőször is azt kell megállapítanunk kinek és milyen célzattal mondta ezt a példázatot az Úr Jézus. Lk. 15, 1-2 szerint a példázatok elsődleges címzettjei nem a tékozló fiak, hanem az otthonmaradt fiak. Nem a bűnösök miatt mondta el Jézus ezeket a példázatokat, hanem a magukat igaznak tartó zúgolódó farizeusoknak szól a példázat. Kicsit merészen fogalmazva ez a példázat nem a tékozló fiú példázata, hanem az idősebb fiú példázata. Ezt a feltevést erősíti meg az is, hogy a tékozló fiú hazatérése feletti örömmel fejeződik be a példázat, hanem az otthonmaradt fiú zúgolódásával. A bibliai szövegkörnyezetet figyelembe véve a tékozló fiú példázatát két másik hasonló példázat az elveszett juh és az elveszett drahma előzi meg. Mind három hasonlatnak közös metszéspontjai vannak, melyeket a következőképpen lehetne összegezni: a példázatok főszereplőjének van egy helyreállt állapota (száz juh, 10 drahma, mind a két fiú otthon) amit megbont egy történés (elveszik a juh, elgurul a drahma, elmegy a kisebbik fiú) ezt követően a többet vagy az értékesebbet (99 juh, 9 drahma, idősebb fiú) otthagyják a kevesebbért – veszélyeztetve így a több megmaradását – végül az elveszett dolog vagy ember megkerül, sőt nagyobb öröm van az elveszett és megkerült felett, mint az otthonmaradt felett. Azt láthatjuk tehát, hogy mindkét példázatbeli gyermek lelkigondozásra szorul. A fiatalabb számára a megértés, a helyes önértékelés, a befogadás, a tékozlásban szerzett „sebek” orvoslására van szükség, míg az otthonmaradt gyermek esetében az önigazolás a féltékenység, az irigység és a harag keveréke jelenik meg. 2.
A pszichológiai vizsgálat 2.1
A személy megértése (kommunikációs probléma, a probléma értelmezése, konfliktus, probléma megoldás) A példázatban láthatóan az apa és a fiatalabb fiú között kommunikációs probléma. A tékozló fiú esetében a kommunikáció rövidsége ellenére meglepően nyílt egyértelmű és rendkívül sokatmondó. Annak az örökségnek a felére utazik, mely csak apja halála után illetné meg őt. Milyen úton és milyen eseményeken keresztül juthat ide egy gyermek, nem tudjuk. Csak következtetni tudunk. A túl sok korlát, a tiltótáblák erdeje lehetett az oka? A szinte bekódolva megjelenő tinédzserkori lázadás? A rossz baráti társaság? A tékozló fiú állandó összehasonlítása más fiatalokkal, melyből ő mindig vesztesen jött ki? Türelmetlenség, melyben előre el akarta venni azokat a dolgokat (örökség, szexualitás, önállóság) mely csak egy adott idő és alkalom után illetné meg őt? Elégedetlenség azzal, ami van, holott sokkal több lehetne? Elképzelhető persze az is, hogy a fiatal fiú kapcsolata a testvérével már korábban is rossz lehetett. Meglepő és némileg érthetetlen az apa viselkedése. Nincs verbális kommunikáció. Hol szakadhatott meg? Mi lehetett az oka? Lehet, hogy már korábban sem volt, lehet hogy a kommunikáció másik eszköze a fiú vette volna kioktatásnak az atya intését. Az atya nem szól, csak cselekszik. Az engedelmesség iránya megváltozik. Már nem a fiú engedelmeskedik az apának, hanem az apa enged a fia kérésének. Milyen mai kérdés ez! Már nem a szülő diktál, hanem a gyermek. Megoldás-e az engedés az elengedés. Vajon ez lehetett-e az egyetlen mód a felgyülemlett probléma rendezésére? Miért kellett egyáltalán várni addig, hogy ennyire kiéleződjenek a problémák. Vajon megoldás-e minden esetben a moslékos vályú? Biztos-e mindenkor a magába szállás? A családban hatalmi harc alakult ki, hiszen egy általános szabályt – az öröklést – ráadásul a fiatalabb testvér önkényesen megváltoztatja. Viszont az is elképzelhető, hogy az apa rájött, hogy sem a kioktatás, sem a tanácsolás már <1> Dr. Almási Tibor: A Bibliaértelmezés elmélete és gyakorlata GyuRó Art-Press, 1997. Budapest 114.old
További ismertetés a következőről A tékozló fiú példázatának elemzése pszichológiai szempontok alapján