Úgy tűnik, minden gondok okozója az ember, az ő sületlen vágyaival. Legalábbis ez a következtetés vonható le abból,
hogy Arthur Dentnek éppen akkor
kell teát rendelnie az Aranyszív fedélzeti számítógépétől, lefoglalva ezzel a teljes rendszerkapacitást, amikor a vogonok másodszor is az elpusztítására indulnak. Vagyis nem őt akarnák elpusztítani, hanem azt az űrbéli objektumot, melyen éppen tartózkodik. Épp, ahogy az első esetben is.
és akárcsak a trilógia első részében, Arthur és sorsszerűen hozzácsapódott társai (Ford, Trillian, Zaphod és Marvin) újabb elképesztő utazásra kényszerülnek.
ám ezúttal nem a térben, hanem az időben szelnek át felfoghatatlan távolságokat. Zaphodot, a galaxis elnökét, pusztító erőkkel üldözik, mivel maga sem tudja, mégis a
világmindenség valódi irányítója után kutat. Még
egy hiperpusztító fekete tankot is bevetnek ellenük, akit a kissé melankólikus és paranoid Marvinnak, a robotnak kell feltartóztatni.
De szokás szerint minden jóra, legalábbis nem visszafordíthatatlanul rosszra fordul, leszámítva azt a csekélységet, hogy Ford kíváncsisága kis híján katasztrófához vezet. Ezelőtt azonban még eljutnak a világ végén, a Mmub Gyan, vagyis az univerzum végső összeroppanásának időbeli helyén található, hiperelegáns, és szuperdrága étterembe, ahol egy időkapszulának köszönhetően
nap mint nap bárki végignézheti a világmindenség végső agóniáját. Mindezt egy méregdrága műsoros vacsora közben, ahol a tehén a saját lábán járul asztalunkhoz, hogy megmutathassa kidolgozott, ízletes idomait.
Természetesen innen is menekülniük kell, ám balszerencséjükre egy olyan űrjárművet lopnak el, mely önmegsemmisítésre van beprogramozva. Ám semi pánik, hőseinkel a szerencse, na meg a kiszámíthatatlan valószínűség, illetve valószerűtlenség...
További ismertetés a következőről Vendéglő a világ végén