Bret Easton Ellis: Amerikai pszihó
Hát igen... Bret halhatatlan könyve,
és véleményem szerint a legjobb is. Bár ezzel sokan vitáznak, mióta megjelent a Holdpark, amiben
egy kissé mintha érzelgőssé vált volna a minimalizmus XX. század koronázatlan királya.
A sztori rém egyszerű: Patrick Bateman (milyen név már, nem?!) egy
baromi gazdag, baromi jóképű, baromi jótestű wall street-i yuppie nem tud magával mit kezdeni jó dolgában, ezért este folymatosan drága éttermekben vacsorázik, éjjel folyamatosan kokainozik, nappal folyamatosan kondizik és ebédel a hasonló kinézetű és keresetű barátaival.
Szanékosan hagytam ki az escort lányok válogatott kínzásait, merthogy... nem tudom, szabad-e befolyásolni az új olvasók esetleges értelmezését, de hát Bret maga mondta: nem történnek
meg. Csak Bateman fejében. Annyira kishitű és annyira mentes az önbizalomtól, hogy fonák módon nem lát mást csak
saját mellizmait, és jólszituált tükörképét és természetesen dühét a társadalommal, saját barátaival szemben.
Ezért aztán belemenekül a beteg lázálmokba, ahol a volt barátnőit, escort csajokat és sarki kurvákat darabol fel, eszik meg, vág szét láncfűrésszel... stb. Hangsúlyozom, nem egyértelmű, megtörténik-e mindez, mndenesetre második olvastara az ember már inkább szánja a könyv hősét, akinek saját elmondása szerint nincsenek érzelmei a kapzsiságon és az undoron kívül.
És bármennyire is tűnjék úgy, az egész egy ostoba, szadista, perverz gusztustalanság, egy kifinomultabb olvasónak fel kell hogy tűnjön a regény zseniális stílusa és öniróniája.
Kihagyhatatlan.
Utána a filmet is jó megnézni, szerencsére nagyon eltalálták a stílust is meg a főszereplő Christian Bale-t is.
További ismertetés a következőről Amerikai pszihó