A.J. Christian.
A könyvben, ez a különleges férfiú a lehető legtöbb szemszögből világítja
meg az emberi életet
és párkapcsolatot. Aztán,
hogy mit is kezdünk vele, az már rajtuk múlik.
”Mit keresett Isten a hálószobában” szépirodalom és filozófikus társalgás egyben. Fejezetről fejezetre, párbeszédes formában tárja elénk társadalmi és lélektani hatását az emberi kapcsolatnak. Sokszor magunkra ismerve, és sokszor másokra gondolva futtathatjuk le önmagunkban saját könyvoldalainkat, melyeket csak mi ismerünk, és melyek minket olvasókat lepnek meg, minket oldoznak fel kételyeink alól vagy éppen bizonyítják be számunkra a változni nem tudásunk milyenségét, szeretetnélküliségünket.
Christian úgy foglalja össze magát az emberi kapcsolatot, hogy először vannak a szerepjátékok, melyben mindenki a legtöbbet, a legszínvonalasabbat nyújtja a másiknak. Amikor még figyelmesek vagyunk, megértőek, akik nem bántják meg a másikat, elfogadják és ápolják testét és lelkét. Aztán pár hónap múlva már elkezdődnek az álarchullások, két vagy három év múlva pedig teljesen csupaszon állunk egymással szemben, smink nélkül, leplezetlen formában, amikor a kedvességet a hibák keresése és felhánytorgatása cseréli fel, a gyengédséget a megszokás és a kötelesség. És ekkor következik be az első szakítás, talán végelegesen, vagy a többi előjátékaként.
Pedig
egy igazi kapcsolat nem erről szól.
Ha képesek vagyunk megismerni, megszeretni a
másik valódi arcát,
akkor a kapcsolat kivirágozhat. Sőt, csak ekkor beszélhetünk Kapcsolatról, mert őszinteség nélkül senki sem élheti meg saját magát, sem a másik lényét, szívét, szeretetét.
A létezés egyedüliségét a társas együttes formálja egésszé. A sikertelen kapcsolatokban rengeteg tényező játszhat szerepet. Pontosan annyi, amennyi ember létezik a Földön.
A legáltalánosabbakon azért töprenghetünk egy kicsit, így az
elváráson, a
birtokláson, a
külsőségeken, a
kötöttségen és (
hazug)
szabadságon. Mindenki másként fog reagálni a felsoroltakra, ami után érdemes elolvasni Christian mondandóját is.
Ha valaki egyedül nem boldog, ha önmaga nem boldog, akkor nem tud mit adni. Akkor a kapcsolatba csak hiányt visz. Ha elvárja, hogy a másik tegye boldoggá, akkor az elvárásait adja és a másik nem tudja kitárni számára a szívét, ezért egyikőjük sem kapja meg viszonzásul a másik kitárt szívét, melyben megfürödhetne. Szomorúan hangzik, de jelen világpillanatunkban számottevően ilyen és ehhez hasonló partnerkapcsolatot vehetünk górcső alá, ahol inkább üzlettárs a másik fél, nem pedig lényünk egy darabja, akivel egy hullámhosszon vagyunk.
Lelakatoltan, folyamatosan csak adva a másiknak, korlátok között élve maga a boldogság zuhanórepülésbe hullik a földre és válik semmivé.
Akárhogy vitassuk is, maga a tény nem változik: a boldogság a Szeretet, az Őszinteség és a Szabadság hármasán alapszik. Ezek pedig akkor születnek meg, ha mindezt kötöttség nélkül teszi az ember.
A Szeretet sosem stagnál, mindig változik, hullámzik, mint egy hatalmas, végtelen tenger.
A Szeretetben, Szerelemben nincs egyforma érzés és gondolat, nincs félelem, harag, féltékenység.
A Szeretet és a Szerelem a lehető legtöbbet hozza ki belőlünk. Átalakít és megszépít. Lángolhatunk bennük, de meg nem éghetünk. Ízes érzéssel tölt el, de nem keserű – édessel.
Szenvedélyessé tesz, amely nem egyenlő a szenvedéssel.
S ha mindezt ”kötőfékek” nélkül tudatosan éljük meg, akkor válik értéssé, hogy mindez Áldás, Adás, Egy és Ugyanaz, de mégis Számtalan és teljesen Más.
Hogy mit is keresett Isten a hálószobában?
Őszinteséget, kényelmes hazugságokkal megnyugtatott lelkeket, pislákoló szeretetet, megszokottságokat, érzékiséget, emlékeket, a jelent, és a holnap szikráját.
S hogy mit hagyott Isten a hálószobában?
Minden áldott napra jutó Házi Feladatot.
További ismertetés a következőről Mit keresett Isten a hálószobában?