Shvoong kezdőlap > Könyvek > Csongor és Tünde

.

Csongor és Tünde

Summary rating: 4 stars 62 Minősítések
Review by : felatan
Látogatások : 1380  szó: 300   Kiadás kelte: augusztus 01, 2007
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde        A Csongor és Tünde (1830) műfaját sokféleképpen meghatározták már: mesedráma, drámai költemény, színmű. Mesedráma, hiszen alapja egy régi magyar népmese, illetve reneszánsz változata, Gyergyai Albert XVI.századi széphistóriája. Romantikus drámai költemény is, mert a műfajnak megfelelően főhősünk, Csongor az élet értelmét keresi, azt hogy mi ad az embernek boldogságot.Szerelméért vándorútra kell indulnia Mirigy, a gonosz boszorkány ármánykodása miatt.Az utat meg akarja rövidíteni az ördögfiaktól csellel szerzett varázseszközökkel, de ami bűnös eredetű, nem lehet a jó eszköze.    Útközben három vándorral is találkozik, akik a boldogság lehetséges módjait kínálják fel számára: a Kalmár a pénzt, a Fejedelem a hatalmat, a Tudós az öncélú tudást. Második találkozásuk azonban bebizonyítja életelveik hamisságát, kudarcát.    A cselekmény egy egész kozmikus napot  ölel fel: Csongor jár a Hajnal, a Dél, az Éjszaka birodalmában. Az Éj istenasszonya az ősi magyar hiedelemvilágot idézi, ahol a teremtő erő női jellegű: " A világot szültem gyermekűl" - hangzik az Éj monológjában. Ősi motívum az aranyalmafa is , a történet kiinduló és végpontja. Azonos az életfával, melynek gyökerei az alvilágban erednek, koronája tartja a Napot, a Holdat és a csillagokat, törzse pedig a földi élet szintje.E kozmikus szinteket jelképezi a hármas válaszút is. De melyik a középső, ahol a földi ember megtalálhatja  a boldogságot?    A mű látszólag szerencsésen végződik, a szerelmesek - az őket ellenpontozó gyakorlatias Balgával és Ilmával együtt - megtalálják egymást. De a befejezés mégsem boldog: "Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,/ Ébren maga van csak az egy szerelem." - hangzanak az utolsó szavak. A boldogság egyetlen lehetősége, a szerelem csak az Éj birodalmában élhető meg, arról pedig az Éj istenasszonya monológja végén már elmondta: "Sötét és semmi lesznek: én leszek, / Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj." Ez pedig maga a halál. Vörösmarty pesszimizmusát a Perczel Etelka iránti reménytelen szerelme okozhatta.   

További ismertetés a következőről Csongor és Tünde
Értékelje ezt a kivonatot. : 1 2 3 4 5


Fűzze hozzá véleményét. Nincsenek megjegyzések

Megjegyzések

További összefoglalók a következők szerint felatan

More

Olvassa az ingyenes kivonatokat - Írjon és kapjon fizetést

Foglalja össze az emberi tudást a Shvoong-on. Join us!

------