Különös mű Márai
Füves könyve, hiszen nehéz róla írni, mert a
fontos dolgokat szó szerint érdemes idézni ebből a műből. Kicsit olyan
ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta Isten. Nem eszmékről
és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni ez emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult. Ez a
könyv a fiataloknak azért kitűnő olvasmány, mert rengeteget tanulhatnak belőle az életről, az öregek pedig a könyv lapjai fölött elmerengve pillanthatnak vissza a múltba, idézhetnek fel fontos tapasztalatokat és vetheti össze saját életbölcsességüket azzal, ahogyan Márai látja és láttatja a világot. Márai képes új módon megfogalmazni az egyébként már közhelynek tűnő igazságokat. Nem összefüggő történetről van szó, hanem 202 bölcseletről, amikbe bármikor beleolvashatunk és abba is hagyhatjuk, sőt érdemes is úgy fogyasztani, mint nemes bort, ízlelgetve, meg-megállva. Lapozgathatod elalvás előtt, utazás közben vagy a pad alatt. Hasznos, és érdekes minden nap forgatni. Akár reggeli játékunk lehet véletlenszerűen felütni és eltűnődni az ott olvasottakon. A néhol humoros, hétköznapi és komoly témák váltják egymást a könyv lapjain. Szellemi táplálékként egy csoportba sorolható ez a könyv Weöres Sándor A teljesség felé című művével. Olyan, mindenki számára fontos témákat boncolgat az író, mint a lelkiismeret, a beleset, a szomorúság, a várakozás, az alkalmazkodás. Egyik, véleményem szerint fontos gondolata az igazságtalanságról szól és arról, mikor avatkozhatunk be. Márai úgy véli, beavatkozni
csak és kizárólag akkor és addig szabad, amíg ezzel segítünk, de csak a magunk emberi ereje szerint, segíteni csak személyesen lehet, nem közvetve, ne csinálj soha közszereplést a segítségnyújtásból. Ugyan ez csak egy kiragadott pillanat a nagy egészből, és nem is napjainkban íródott, mégis mennyi korszerűséget érzünk a mondanivalójában. Ezért marad örökbecsű Márai Füves könyve.
További ismertetés a következőről Füves könyv