Petőfi Az apostol című elbeszélő költeményében a "népvezér-szerep" felelősségét, a vele járó áldozatokat, eredményességét, lehetséges következményeit, végkimenetelét próbálja józan logikával, de fájó szívvel, gyötrődve végiggondolni. Nem csupán elvi síkon, hanem közvetlenül, személyesen érinti a kérdés,
hiszen szembe kellett néznie azzal a helyzettel, hogy a márciusi ifjak vezéreként megszerzett dicsőség kevés
volt a képviselővé váláshoz, a szabadszállási választási kudarc mélyen elkeserítette. Nem csak ő járt így, hiszen a márciusi ifjak közül csak hárman kerültek be a nemzetgyűlésbe. Elkomorodásának további oka lehetett, hogy Jellasics támadott, tehát felmerült a forradalom
és szabadságharc bukásának veszélye, királyellenes versei miatt
pedig még legközelebbi barátai is elfordultak tőle. Mindez közrejátszott abban, hogy az 1848 júniusától szeptemberéig írott mű számos személyes, önéletrajzi utalást tartalmaz, illetve szükségessé vált nézeteinek, elveinek újragondolása. Önéletrajzi elem a főhős neve: Szilveszter ( a költő január 1-jén született ), a nélkülözések ( része volt benne ), a kastély kisasszonya ( Szendrey Júliára utal ), Szilveszter elűzése a faluból ( a szabadszállási menekülés a felhergelt választók elől ), vagy Szilveszter könyvének betiltása ( királyellenes verseit alig tudta kiadni ). Hogyan lesz ezután, szabad-e ezt a szerepet tovább is vállalni, különösen apai feladatok elé nézve? ( Petőfi Zoltán 1848 decemberében született.) A költő újragondolja azokat az eszméket, fogalmakat,melyek eddig is fő alkotórészei voltak politikai költészetének. A FORRADALOMtól korábbi verseiben közeli és világméretű győzelmet várt, most a mű szerkezeti középpontjában álló "szőlőszem-hasonlat"-ban a sikert a távoli jövőbe vetíti. A népet vezető "LÁNGOSZLOP" helyett magát csupán a Földet érlelő egyik sugárként említi. A nagyrabecsült NÉPről pedig azt mondja, hogy "gyermek", aki megtéveszthető, ezért helyette kell cselekedni, hiszen a tájékozatlan, félrevezetett emberek nem képesek élni jogaikkal. Az értékrendjében első helyen szereplő legfőbb jog, a SZABADSÁG pedig kötelességgé válik Az apostolban. Kötelesség, hiszen a szabadság Isten adománya, amit nem szabad visszautasítani, élni kell vele. A kötelességteljesítés azonban áldozatokkal, lemondással jár, és erre nem mindenki képes, csupán a kiválasztottak, az apostolok.
így a szabadság kevesek kiváltsága lesz, a többiek szolgák. Ez a könyörtelen logika magát a költőt is megrémíti, és innen már nem vállalja az azonosságot saját hősével. Az "in medias res" szerkesztésmód is hangsúlyozza és alátámasztja ezt a váltást. Az elmesélt előzmények még önéletrajzi ihletésűek, a folytatás azonban más. Szilveszter további élete és tettei élesen elkanyarodnak attól, amit Petőfi - más műveinek ismeretében - mint ember és művész beteljesített volna.
Sem családjának nélkülözése, sem gyermekének éhhalála, sem az istenkáromlás - nem őrá vall. A végleges szakítás Szilveszterrel a merénylet. A főhős a királyt azonosítja a királysággal, így a király elleni merénylet az államforma megszüntetését jelenti számára. Ez Szilveszter olyan nyilvánvaló logikai tévedése - hiszen a király személye pótolható -, amit Petőfi csak szándékosan , tudatosan alkalmazhatott. Így a vég sem lehet más , mint az elfogott bűnös kivégzése, aminek a nép ujjong. Ez hát az APOSTOLOK SORSA, vagy az apostolság CSŐDje? A költőnek azonban nem volt választása. Végig kellett járnia saját kálváriáját. Harcra buzdító verseire hivatkozva belekényszerítették a fegyveres küzdelembe, beállt katonának, noha ehhez minden adottsága hiányzott... És 1849. július 31-én a segesvári csatában ELTŰNT. Halál vagy fogság, Szibéria ? A végső bizonyítás még mindig várat magára. Pedig egy Petőfi-újratemetés mindenkit megmozdítana, hiszen nevét és műveit ismerik szerte a világon. Mert SUGÁR volt.
További ismertetés a következőről Az apostol