A vers (1847) egy szegény
gólya madárról szól, akinek el van metszve a szárnya, és már mindjárt itt a tél de hiába, ő nem
tud fel repülni s tengerre szállni.
Csak áll egyik lábáról a másikra így tölti napjait . A szegény oda van kényszerülve , hogy egy helyben álljon így lett ó a rab
gólya.Csak az eget nézhetné fönt de nincs arra sem kedve , mert látja hogy a szabad gólyák szállnak már haza felé, jobb hazába csak ó maradt ott elhagyatottan . Várja , hogy ki nő majd a csonka szárnya és majd akkor ő is fel repül a magas égig , a szabadságba . Már el jött az ősz is , csak egy gólya van még ő , az árva .egy rab ki ketrecbe van zárva . Már hallja a darvakat is , hogy mennek de ő már nem nézi őket . Próbálna fel repülni Ő is de nem sikerül neki , szárnya miatt . Arany a versében a lemondást , érezteti. Lehangolt téma van jelen a kis gólya személyében.