A rendszerváltás
előtt jelent meg Miskolczi Miklós nagy port felvert könyve
a Hazudni, színlelni boldog szeretőt, hazudni boldog hitvest
című könyve, ami
már akkor is eléggé
felháborította az olvasóközönséget.
Később
ez a hatás csupán fokozódott
tekintve az akkori rendszert, a rendszerváltás előtti
normavilágot.
Sokan vitatják,
hogy valójában mi célból is íródott
meg. A szerző
egy egész könyvnyi hosszúságban
írja le a házasságok rendszerváltás
utáni időszakának menetét egy kisebb
gondolatmenettel. Tekintve, hogy mindkét fél
szemszögéből vizsgálja Miskolczi a párkapcsolatok
– de inkább a házasságokat.
A tény, hogy
minden nemzedék rendelkezik azzal az ösztönnel,
aminek segítségével előzetesen szinte gátlások
mentesen képes megcsalni a másik felet, az
éppen aktuális lelki társát, mindig itt van köztünk,
és mindig szedi az áldozatait. Egyesek ezekbe a
dolgokba belerokkannak, némelyek egy életre elátkozzák
a másikat, de a legfontosabb a tiszta fej, a tiszta, logikus
gondolkodás.
Fel kell ismernünk
azt a pontot, ahol már feleslegessé váltunk,
ahonnan már csak névlegesen kötődünk a
hajdan szeretett egyénhez, akinek ígértünk
fűt-fát, s mégis szinte semmit sem adhattunk neki.
Hiszen mi lenne nagyobb fizetség a szerelemért, a
szeretetért, mint a feltétlen bizalom? Ellenben ha ez
az elgondolás már láthatóvá válik,
sajnos a bizalom eltűnik, helyét átveszi az örökös
gyanakvás, az álmatlan éjszakák, az igény
a félrelépés bizonyítására.
A továbbiakban
részletezi, milyen „mellékhatásai” is
lehetnek egy-egy félrelépésnek. Döntő
többségében ezek az alkalmi aktusok nem szoktak
sem hosszú, sem gazdag érzelemvilágúak
lenni. Azonban a külső kapcsolatokkal teljesen más a
helyzet. Azokban már megtalálhatóak a szeretet,
az aggódás apróbb jelei, melyek már
egy-egy töredéke a tiszta érzelmeknek, amiket a
régmúltban gyakoroltak még a házastársaikkal.
Miskolczi könyve
nem csak a „barbár” nyíltsága miatt volt
közfelháborodás tárgya, hanem az őszinte
jövőképe miatt. Az elgondolása tökéletes
logikára épült, élethelyzetekre, bár
egy fontos tényezőt nem számolt bele végleges
és teljes leírásakor. Ez pedig a két fél
szeretete egymás iránt, mégpedig a valóság,
hogy két ember (legyen az nő vagy férfi) szeretheti
úgy a másikat, hogy egyszerűen szükségtelenné
válnak a külső kapcsolatuk számukra.
Néhányan
azonban olyan következtetéseket vonnak le olvasásakor,
amik tévesek. Az egyik az, hogy minden oka a nő, mint az
egyetlen hibaforrás,
aki képes akár teljes
orgazmust is színlelni, ha pénzt lát kilátásban,
ha egy kis hatalmat érezhet a kezében. A nő, aki
kedves tud lenni, a legbunkóbb figurával is, még
akkor is, ha van éppen férje, van éppen párja,
aki várja odahaza szeretettel. Csakhogy ez az út
kétsávos, és a karambolhoz két jármű
kell, még ha abból csupán az egyik a hibás.
Ott van mellette a férfi, aki éppen megcsalhatja,
esetleg akivel éppen megcsalhatja a férfit a nő.
Csakhogy a férfiak nagy részében benne van az,
amit szinte senkinek sem kell részleteznem, az miszerint jó,
ha van lelki társ, de egy jó testű nő egy alkalomra
sokkal jobb.
Nem lepődünk meg, ha
ezen dolgok számbavétele után visszagondolunk a
felháborodásra. Az akkori rendszer szerinti instabil
családi eszme sokkal ijesztőbb volt, mint bármely
kisebb mozgalomféle, s mégis kikerült a cenzúra
alól nyomtatásba Miskolczi Miklós könyve.
További ismertetés a következőről Hazudni boldog szeretőt