Napjainkban, amikor
a
vallás éppolyan fontos társadalmi tényező
egyelőre, mint a hatalom és természetesen az ezzel
együtt járó pénz,
a hit csupán töredékét ismerjük,
illetve áldozzuk ennek oltárán az életünket.
Azonban voltak idők persze, amikor a vallás sokkal fontosabb
volt, mint a pénz, vagy mint a hatalom. Székely János
egy ilyen korból származó történetet
írt le és rendezett dráma formájába.
Történetünk
egy sokkal erősebb vallást, a
már kezdetiekben is
fellelhető hitvilágot, a zsidó hitvilágot teszi
próbára egy egész birodalommal szemben. A
Római Birodalomban sok császárnak kedvezett a csillaga, míg
néhánynak leáldozott. Caligula is egy ilyesféle
uralkodó volt, aki mindezek tetejében az „idegbajjal”,
az őrültséggel is hadban állt, méghozzá
az utóbbi javára. Az uralkodók mind felvették
az isteni címet,
így is garantálva, hogy minél
tovább maradhassanak a trónon, hiszen a néppel
elhitették, hogy halhatatlan - jobban mondva
rákényszerítették, hogy ezt higgye.
Csakhogy a meghódított
területek már nem nagyon örültek ezeknek a
fejleményeknek, amik szinte teljesen kipusztították
a lokális eszmét, vallást. A mai Izrael területe
is provincia volt, így az uralommal együtt a hitvilág
is be lett szabályozva a római erők által.
Caligula elrendelte a szobrának a zsidó templomba való
behelyeztetését, ellenben ez homlokegyenest ellent
mondott a zsidó vallásnak, így egy hatalmas
dilemma elé álltak.
A római
helytartó megértő volt, és próbált
egyezkedni a zsidókkal, de mindhiába. Aztán egy
nap megtudta, hogy valaki beárulta a császárnál,
így elég nagy kockázatot vállalt. Sajnos
nem tudta eldönteni, hogy melyik szolgálója is
tehette a bejelentést a Caesarnál, így kénytelen
volt mind a kettővel végezni - csupán ők tudtak az
egyezkedésről. Végül jöttek a hírek
Rómából, miszerint Caligula teljesen megőrült,
s a lovát tette meg egy szenátusi tagnak. Ekkor már
kiszivárgott más is, nem csak az uralkodó ép
eszének elvesztése, hanem az a hír, miszerint
senki sem árulta be a császárnál a
helytartót, csupán vaklárma volt. Viszont végül
a tudat, miszerint ártatlanul ölte meg két
legmegbízhatóbb emberét - valósággal
a pokolba kergette.
További ismertetés a következőről Caligula helytartója