csak hogy tudd…nekem ízlett…rendesen…különösen a Vatanabe én
írásai…mármint érthető is lesz majd Neked is, ahogyan az
önkiszakadásról
és a posztdimenzionális lebegésekről olvasol…
már majdnem olyan mint mikor a mézescsupor nyalja ki micimackót…rendesen
felborult a világom az utóbbi időben…azt hittem mindent elvesztettem…s
csak sandán, lassan, pislogva térnek
vissza a fények és a virágok…A
Mester és Margarita már ösvény volt vissza az életbe…s most ez megint
segített…kicsit mert beleéltem
magam az oszakai forgatagba, s nappal is
rendetlenek lettek az éjszakáim…kicsit mert
újra hallatta velem a
hangokat, míg vártam Hana-ra…reneteg a füst, a hal szaga és az
alacsonyság…csak kitüremkedek a tömegből és forgatom a fejem…nem nézek
már semerre, a világ rendetlenül mosolyog vissza…metrón tálalt
szerencsétlenség és most újra sötétség van, eltűnt a lila és…mindent
elárul a tekinteted…persze Téged már ismerlek…de az ő minden
pillantásukat is kiforgatom az utolsó szikráig ha kell és látom a
vonaton, a szélben, a képregényeken és még bő egy óra…nem még nincsen
vége…csak megint az illatok…kezd elhomályosulni az elmém…most meg
elrejtenélek, leginkább magam elől…úgyis csak a rozoga testem
látod…semmi szárnyalás nincsen benned már…hajtsd inkább álomra a fejed
és mozdulatlan pillanatokra húzd el a hold pitvarát…nincs több…
További ismertetés a következőről Sayonara Bar