Web kritika III.
www.magyarnarancs.hu Azért politikai vizekre ne evezzünk,
hogy most akkor kérem szépen
jobb vagy bal? De általában amikor egy jófajta 40%-os az asztalra kerül előbb-utóbb más is. Most viszont se nem jobb, se nem bal.(azaz mindenkinek ízlése szerint)
Az egyébként liberális beállítottságú politikai-kuturális hetilap, a Magyar Narancs linkjét választottuk,
hogy miért is, az hamarosan kiderül.
Az oldal egyébként az újság Internetes változata, tehát az aktuális szám minden betűjét megtalálhatjuk benne.(és persze az eddigi példányokat is.)
Szerintünk ez egyfajta alkalmazkodás az új időknek új dalaihoz, mert hát ugye a modern ember bekapcsolja a computerét, rácuppan valamilyen linkre, és ismereteit lassan csak ebben a formában hajlandó begyűjteni az őt körülvevő világ(b)ról. Kedves gesztus ez nekik is, és nekünk is, akik még makacsul ragaszkodunk a 3D-s papírváltozathoz.
Az oldal mindenféle szempontból harmonizál az újsággal, ennek köszönhetően máris otthon érezzük magunkat. A színvilág (sárga, fekete, fehér) nem túl szokványos, mégis tetszetős, és hát jobb is mint a fentiekben említett könnyen emészthető ugye.
Itt is található egy-két reklám, de szerencsére nem ezeken
van a hangsúly. Sokkal inkább az aktuális cikkeken, melyekből egy-kettő máris ott pihen a szemünk előtt, nekünk csak ki kell választani a leginkább szimpatikusabbat.
Megismerkedhetünk az aktuális tartalommal, rövid hírekkel, és az azokhoz kapcsolódó linkekkel.
Jó tudni, hogy van egy olyan hetilap, amelyben a politika és kultúra ilyen jól megférnek egymás mellett. Rögtön látszik, itt a naprakészségnek fontos szerepe van, nosza hetilapról beszélünk, ami annyit tesz hogy a politika az elmúlt hét eseményeire támaszkodik(az újságban, a weboldalon tényleges aktualitásról beszélünk), míg a kultúra egyaránt merít az elmúlt hét történéseiből, és a következő szám megjelenéséig(ami csütörtök) megrendezésre kerülő főbb programokból. Viszont rossz hír hogy a programok 99,9%-a Budapestre szól, na jó egy kettő azon elvetemülteknek, akik képesek a Gotowski-labor előadásáért Szegedre menni, vagy éppen a magyar kortárs képzőművészek legnagyobbjaiért Bécsbe. Cöcö.
Szegény vidék, mondhatnánk, de nem adunk pár évet, és beindul a kereslet, ami mint tudjuk kínálathoz vezet. Addig is, ha a hazai és külföldi előadók krémjére vágyunk fel kell utazni a fővárosba, nincs mese.
Külön örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy film/lemez/könyv ajánlókat, kritikákat, sőt, egy ma már kevésbé szokványos műfajt, éttermi kritikát is találunk. De sajnos ez is inkább a Fővárosnak szól. Furcsa érzésünk van, amit okozhatott a bőség zavara, vagy az előző weboldalakon tett egotripek hiánya.
Mindenesetre kellemes, és bíztató, hogy van élet a multik után is.
Hát igen a használata, nos nem éppen egyszerű. Rengeteg megoldása van annak, hogy vesszünk el a különböző aloldalakon mint Petőfi a ködben, de kis ügyességgel nem vészes. A nagyi itt nem igen rúghatna labdába, focizni soha nem is szeretett, sőt mi több, nem is tudott, és különben is almáspitét süt az unokáknak. Őt most hagyjuk.
Láthatjuk tehát, hogy a multi reklámpszichológiája lényegében kimerül az ott, akkor, és ahogyan lehet-ben, hiszen minden lehetséges csatornán felbukkan, a kisvállalkozás pedig annyiban más, hogy előbb említett kisebbsége miatt ezt nem teheti meg. De higgyük el neki, hogy ha tehetné, meg is tenné. A Magyar Narancs, és a hozzá hasonló lapok legnagyobb reklámja önmaga. Úgy kiszolgálni a fogyasztót, ahogy az neki a legjobb. És ha egy üzlet egyszer beindul…