Az 1920-as években, egy kellemes nyári napon, amíg a gyanútlan
moszkvai emberek mindennapi teendőikkel foglalkoznak, még
nem is sejtik a felfordulást, melyet néhány idegen látogató okoz majd nekik. Az ördög, professzor Woland személyében érkezik a városba kíséretével, többek között egy hatalmas beszélő macskával (Behemot), mely még szivarozni is szeret. Ahogyan a moszkvaiak értékeit teszik próbára, az élet igazán érdekessé válik - ha nem szívtépővé - a
szovjet polgárok számára. A regény egy filozófiai vitával indul, két értelmiségi szovjet polgár között, akik mellesleg Moszkva jeles irodalmi alakjai. A két író Jézus Krisztus alakjáról folytat eszmecserét: vajon létezett? Ahogy a vitát folytatják, Berlioz - a lapszerkesztő - egyre kényelmetlenebbül kezdi érezni magát, talán a nyomasztó hőség miatt, vagy talán csak szimpla idegesség. Egyszerre egy idegen terem közöttük. Meglepődik kettejük - Jézus Krisztusról folytatott - beszélgetésén, és azon is csodálkozik, hogy az ördögben sem hisznek. Mindketten tántoríthatatlanul tagadják az ördög létezését, míg titokban azon tűnődnek, hogy vajon az idegen a KGB tagja-e. A külföldi megjósolja Berlioz, a szerkesztő közeli halálát, mely a villamos kerekei alatt éri őt. Ez eseményt követően, az ördög, a mágia mestereként komolyan felzaklatja a
moszkvai lakosságot. Emberek tűnnek el, meztelen nők futkosnak a moszkvai utcákon, az ördög bosszút áll azokon a moszkvai polgárokon, akiket hatalmába kerített a kapzsiság és a korrupció, hogy helyet faragjanak maguknak a moszkvai társadalomban. E káosz közepette két, egymástól elszakított szerelmes élete újra egybeforr. Egy író - A Mester -, aki egy elmegyógyintézetben sínylődik, miután a regénye, a Poncius Pilátus megbukott, és szerelme, Margarita, aki magára maradt egy fényűző lakásban, férjével, akit sohasem szeretett. Az ördög tehát egyesíti a szerelmeseket és választékos módszereivel megbünteti a bűnösöket, a korai szovjet társadalom eme elragadó szatírájában.