Kínában
egy vízhordozónak
volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy
végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt
és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó
hosszú séta végén a megrepedt edény már
csak félig volt vízzel. Két
teljes évig ez
így ment, minden
nap a
vízhordozó már csak másfél edény
vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke
volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött
cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy
csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserûség után egyik nap
meg szólította a vízhordozót a pataknál. - Szégyellem magam, mert a víz
szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: -
Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a
másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a
fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az
oldalára. Minden nap te locsoltad õket, amíg vissza sétáltunk. Két éve
le szedem ezeket a gyönyörû virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük.
Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörûség nem ragyogná
be a házamat. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját
különleges hibáinkkal. De ezek a törések és hibák teszik az életünket
olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és
mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban. Hiszen
Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és áldott helye
és feladata van.Sosem tudhatod milyen szereped van a világban, mivel teheted te is hasznossá magad mindennek és mindenkinek.
További ismertetés a következőről A SZIVÁRGÓ CSERÉPEDÉNY