„ Valahol van
egy olyan tenger, aminek nincs másik oldala, Valahol van egy repülőgép, ami elveszett az égen túl, Úgy felröpítenek minket a felhők is… Éled az életed, Te
vagy most…” Egy új élet kezdetével, apró zörejek mozdulatával kezdődik most el új fejezetem is. A szél árnyékában mozognak a fák, úgy mozgatja meg ide érve arcomat a szellő,
hogy könnycseppem hullatom. Új korszak kezdetén vajon
minden megváltozik vajon, vagy van, hogy
csak a tények változnak meg körülöttünk. Valaki életében egy
kis változás mindent jelenthet, valaki észre sem veszi, hogy történt valami körülötte, másnál meg egy régi kapuhoz való kulcsos megoldást jelent! Egy méregből elkövetett hiba bocsánatáért esedezünk, vagy az életünk legszebb pillanatának színtiszta szeretetéért! Valahol valakik azt gondolják, hogy rátaláltak a tökéletes szerelemre, és azt gondolják, hogy megtalálták a választ is mindenre ezúttal. Van mégis, hogy annyira várjuk, hogy megtörténjenek velünk azok a bizonyos dolgok, amelyektől többet várunk, az életünk kialakulását,egy biztosan fonott pontját az életnek, hogy elhalasztjuk! Mindannyiunk szeme mögött ott van a fény, amikor elvesztünk, és el akartunk futni minden elöl, vagy csak egy bizonyos fájó emlék elől. Elkezdtünk volna futni, akár zuhogó esőben is, Csakhogy az égből érkező zuhanó vízcseppeket érezzük ajkainkon, testünk borzongásakor! Minden egyes tökéletesnek tűnő napért meg szenvedünk, Az utána következő, Tökéletlen válasszal,Nappal… Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetben kerülnek, amit nem akarnak elfogadni. Ez nem más, mint a szívünk ereje! Az az erő, mellyel döntünk minden egyes döntésre váró napon egy kérdésben, esetleg egy rég elhúzott válasz kimondására késztetve, melyet mindig is elhallgattál valami oknál fogva. Lehet, hogy el kell mennem, vagy itt kell maradnom örökre, de szép lassan valami úgy is megváltozik, talán nem is olyan nagy dolog, mint hisszük, Felnövünk! Sokszor halljuk, hogy az élet egy utazás, melyet jobb egy társsal átélni. Persze nem fontos mindig ugyanazzal utazni? A társ bárki lehet, egy ember a szomszédból, vagy egy ember az ágy másik feléről, vagy egy anya telve csupa jó szándékkal… Bár nem szerződés köti őket, így akármikor el is veszíthetjük őket, minden jó szándékunk ellenére is. Újabb társakra bukkanhatnak ők is, jobbakra, mint ahogy mi is. „Sok hazugság van, de mind közül a legrosszabb, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt, amiket belesuttogunk a sötétbe,próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, vagy, hogy ö boldog, hogy megváltozhatunk.. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk, együtt élni bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk nélkülük élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk, saját magunknak kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire reggel lesz, minden valóra válik…”DH” Mindőnk legjobb pillanatai között a legtöbb lehet egy sírással, kezdődik és erre egy Bocsánatkérés a válasz! Egy új kezdet lehetősége, az újrakezdésre. Amit mindig is akarunk, feledni az elnyomott napok szomorúságát, a búslakodással töltött időt kárpótolni! Mindnyájan vágyunk a szeretetre, persze mikor rátalálunk idővel, felbukkan bennünk, bár sose találtunk volna rá, mert akkor nem tudna néha fájni ennyire! Idővel talán fel kell majd adni álmainkat, ezzel felelősséget vállalva magunkért, ezzel választva a helyes utat! Bár ezt hosszú ideig viselni nem könnyű feladat! Néha érzem a zongora hangját a füleimben, egy billentyű lenyomását és egy dal elindulását, talán az én utamét… Biztos, hogy életünkbe néha kérdezetlenül jön a lehetőség, lehet pont egy kiejtett éjszakai ima megjelenéseként, egy lehetőségként, most nekem is! Akit megérintesz És akik, viszont megérintenek téged, Örökké felelősek érted, és te viszont Ő értük Sokan vagyunk, akik ugyanúgy érzünk, csak mind bujkálunk, azért nehezebb szembenézni minden új következő nappal. Egy ismeretlen idegen, kinek szavait olvasom, és mégis magamra lelek rá, valahol legmélyen vagy mindnyájunkban is van egy kis vészfék?! Talán benne van a kétségbeesés, vagy bennem is, Esetleg mindenkiben, és csak ilyen bátor hangok kellenek, hogy meghalljuk egymás hangjait Saját sorainkban, mint pl. most én az övében, vagy te majd az én soraimban… „Volt valaha olyan pillanatod, ami meghatározta hol is, állsz pontosan az életedben? Ami tisztázza a létezésed mögötti szándékot. Amitől minden, amiért szenvedtél, és küzdöttél kristálytisztává válik. Talán csak sétálsz az utcán és meglátsz Egy öreg házaspárt és hirtelen ráeszmélsz, hogy te is úgy szeretnél kinézni 50 év múlva. Vagy rálelsz egy levélre a gimis legjobb barátnődtől, akit hiányolsz amióta csak külön utakon, jártok és a levél emlékeztet a régi szép napokra, és rájössz mi lett belőled azóta! Vagy talán csak ülsz egy rozoga ágyon, a színpadon, hatvan vagy hetven ember szeme előtt Mikor a melletted ülő fiú motyogja neked, azt a bizonyos szót „Szeretlek” És ettől egy tucatnyi emlék fut át a fejedben. És ezek az emlékek, amik ráébresztenek arra, hogy szereted őt. Ülhetnél ott és merenghetnél azokon az emlékeken, merenghetnél a felismerésen, Hogy szereted őt, és csakis két évre volt szükséged, hogy tudatosuljon ez benned. Ülhetnél mellette azon a bizonyos ágyon örökre, ha nem kellene neked válaszolnod Neki a Te soroddal….Én is Szeretlek A függöny legördül… Te hátrahajtod a fejed és hagyod leindulni a könnyed, és a pillanat véget ér…… Van, amit már akkor érzünk tudat alatt, mikor még meg se történt, Csak azt, érzékeljük, hogy be fog következni lassan… Egy párkapcsolat végét… Egy veszekedés kezdetét, vagy Egy új lehetőségnek a kezdetét, amiben természetesen a legtöbbször már.. TÚL SOK a MÚLT…
További ismertetés a következőről Egy kis Változás...