Műfaja irodalmi szociográfia, mely átmenet a tudományos szociológia és a szépirodalom között. Olyan társadalomrajz, mely a tudományos leírás és a művészi megjelenítés elemeit egyaránt magában foglalja.
A Puszták népe szabatos társadalomrajz, ugyanakkor emlékezéssel átszőtt önéletrajz is. Beleszövődnek saját emlékei is az írónak, bár mint a 3. fejezetben mondja, nem önmagáról akar írni, hanem egy „népréteg lelkületét szeretném ábrázolni”.
Az író a nyitófejezetben közli: „… a pusztai lakosságnak se fogvacogása, se gyomorkorgása nem hallható, se közvetve, se közvetlenül: képviselőjük, pártjuk, lapjuk, még ismerősük sincsen, aki nevükben szót emelhetne, holott nyilvánvaló, hogy az ország sorsa az ő vállukon nyugszik, akik a földet tartják tízezerholdas darabokban.” A kiszolgáltatottságot, a cselédsorsot is bemutatja a mű.
A műnek nincs regényszerű cselekménye. Tárgyilagos leírást ad a pusztai
cselédek életének általános, mindenkire és mindenhol jellemző vonásairól, a hazai nagybirtokrendszer sajátosságairól, melyet saját emlékeivel tesz érzékletessé. A műben a változatlanság uralkodik, egy változás azonban mégis megjelenik, a család kiemelkedhet osztályából.
Időben három korszakot, három nemzedék sorsát mutatja be az író. A nagyszülőké a kiegyezés kora, a szülőké a századelő,
ez a kor adja az író gyermekkorának emlékeit is, végül a harmincas évek, a megírás és szembesítés ideje.
A nagyszülők korára, a kiegyezés korára nosztalgikusan tekint vissza. A kapitalizáció során szigorúbb gazdálkodási rend lépett érvénybe, a feudalizmus korának szabadabb élelemszerzési lehetőségeit felszámolták, a cselédek sorsa, fizetése viszont továbbra is a régi.
A harmincas évekre a pusztai sors még tovább romlott. Amit a gyermek-író hajdan szépnek látott, mára szörnyűségnek tűnik.
A pusztai életforma nyomán megváltozik az ember személyisége. A szociális és fizikai nyomorúság tudati nyomorúsággal társul. Ez a világ azonban nem mentes az értékektől, csupán szegény bennük. A gyermekkor, az esküvő, a közös vasárnap délutánok megmaradtak értéknek.
Az önállóság vágya a cselédek között a népművészeten keresztül teljesedik ki.
Az írónak sikerült kiválnia a pusztai léttel, ám azokkal szemben, akik eztán elfelejtik múltjukat, ő visszatér, fontos számára a hűség.
További ismertetés a következőről Puszták népe