A
műben a kérdő mondatok sokasága ötlik a laikusok
szemébe. Ezek a képzeletbeli álláspontok
mindenki számára érthetően bizonytalanok,
az alapvető tudatlanság völgyébe vezetik be az
olvasót, miközben vallási szimbólumokkal
próbálja megteremteni az alaphelyzet hangulatát. A
kezdet kezdetén mindenki egyenlő volt, mégis volt
valaki, aki eljött azért, hogy az emberbe beültetett
eredendő bűnök nagy részét jóvá
tegye önfeláldozás formájában. Ő
maga volt Jézus, a vers egyes értelmezés
szemszögéből a
Bárány, ami rengeteg helyen
előfordul mind Bibliai, mind legendák béli utalások
során. Azonban
sokkal érdekesebb azon elgondolkodni, hogy mi
is a Bárány,
akár Jézussal azonosítjuk, akár az
állattal, végeredményben egy jámbor
teremtést kapunk. Az állatot legelni kell vinni,
vigyázni rá, miközben Jézus pontosan ennek
az ellentéte, mondhatjuk ő a mi gondviselőnk. Csakhogy a
bárány
nem szent állat. Anglia
sokáig a textiliparáról volt híres,
amit nagy részben a gyapjú „készítőinek”
a bárányoknak köszönhetett. Tulajdonképpen
az egész ipari forradalom ezeken az állatokon
nyugodott, ami azt jelentette, hogy Anglia csakis a bárányok
által maradhatott Európa egyik vezető hatalma. Blake
mindenesetre ezt nem találja olyan véletlennek, sőt a
Bárány alkotóját szeretné
megismerni,
de a mestert,
vagyis Istent természetesen csakis
rejtélyek és homályos feltevések övezik
akármilyen egyház és tanítások
ellenére. Később
természetesen felismeri, megtudja a már amúgy is
tökéletes köztudomásban levő információt,
miszerint Isten teremtette a Bárányt, vagyis az esélyt
az ember életére, hogy gyakorlatilag tiszta lappal
indulhasson a lelke útján. Csakhogy azt is tudja, hogy
a természetet, a sorsot szinte elfogadott tényként,
figyelmen kívül hagyható segítségként
tekintik az emberek, amit történetesen nem nagyon
szeretnek elismerni már. Nem szeretik beismerni, hogy Isten
adta jó, csupán azt, hogy birtokolják,
használják tudatlanul anélkül, hogy
különösebb gondot kerítenének az eredete
szentségének betartására. A
szerző azzal nyugtatja mind Istent, mint magát, hogy ő
belátja a gondviselésének előzményeit,
tudja hová jutna az ember nélküle. A nyomait is
látja a két szimbólum metaforikus
értelmezésében, végül pedig tudtára
adja, hogy érti, hogy miért teszi. Így egy
kicsit személyessé is válik a vers, hiszen
emberi vonásától próbál
megszabadulni Blake, vagyis a tudatlanságtól, amit az
élet mivolta garantál minden lélegző, mozgó,
vagy valamilyen módon cselekvő élőlénynek. Végül
versét zárja egy kissé bibliai idézettel,
amit átdolgozott, miszerint nincs félnivalónk,
sem Isten munkásságának, aminek elrendezésén
fáradozott örök életében, hiszen nem
veszi le a remekműiről a szemét, vigyáz ránk,
ahogy Jézussal is tette.
További összefoglalók a következőről A Bárány