Örök férjnek nevezi Dosztojevszkij azt
az embert, aki
csupán
férj, kizárólagosan férj, semmi egyéb, mint
férj, s ezért
nem is kerülheti el a házasságban az
agancsokat. Az ilyen emberek arra születtek, hogy
feleségük legyen, aki azután megcsalja őket,
mert homlokuk arra a bizonyos díszre van teremtve. Az örök
férj lehet egészen okos, tehetséges ember,
de ez mind
nem lényeges, ő semmi egyéb, mint feleségének a férje,
minden kényelmet megszerez az asszonynak, engedelmes
rabszolgája, de felesége soha egy pillanatig sem
szereti viszont, megcsalja minden lelkiismeret-
furdalás nélkül, mert ez az örök férj sorsa.
Valójában önmagáról írta ezt a kíméletlen jellemzést
Dosztojevszkij. A férfiasságában megbántott író nem a
felesége
iránt érzett jogos felháborodást, nem a
csábító iránt megvetést, haragja saját személye ellen
fordult, önmagát tépi és marcangolja, önmagán vág
végig a gúny vért serkentő ostorával a regény
megírásával is. A művet a korabeli orosz közönség nagy
érdeklődéssel fogadta, noha még csak nem is sejtette
az összefüggéseket, olyan jól el volt rejtve az író
magánélete nemcsak a nagyközönség, hanem még a
legközelebbi hozzátartozói szeme elől is.
További ismertetés a következőről Az örök férj