Mit tegyen,
aki szereti a
könyveket, de éppen,
mert érdeklődik irántuk, felméri, hogy
minden könyvet
nem lehet
elolvasni, mivel
az irodalom, akár a világ, végtelen? S hová forduljon
az, aki megrögzött könyvmoly létére rémülten fedezi fel, hogy semmire
sem emlékszik azonkívül, hogy olvasta ezt vagy azt a művet? És hogyan
győzzük le a könyvundort vizsgára készülve, a sok ezer oldalas,
megemészthetetlen kötelező olvasmány-listák láttán? Pierre Bayard, aki
maga is nagy felejtő és buzgó nem- olvasó, megnyugtató válaszokat és
okos tanácsokat ad ezekre a kínos dilemmákra, amelyekkel minden
könyvbarátnak, köztük Montaigne-nek, Umberto Ecónak és David Lodge-nak
is szembe kellett néznie. Valóságos olvasási stratégiákat dolgoz ki a
gyakori és különösen kényes helyzetekre,
amelyeket minden könyvről
társalgó jól ismer, hiszen csak az kerülheti el őket, aki egyáltalán
nem szokott olvasni és nincs mit elfelejtenie, vagy aki nem szeret
könyvekről beszélgetni. Az olvasás és az aktív nem-olvasás örömteli
felfedezéséhez és együttes gyakorlásához
olyan felismeréseken át vezet
az út, amelyeket Bayard szívesen megoszt minden érdeklődővel. Mert
igenis lehet, sőt érdemes olyan könyvekről társalogni, amelyeket soha
nem vettünk kézbe, csak hallottunk róluk, netán elábrándoztunk a
címükön. Szabad kitalálni másoktól ellesett tudásfoszlányok alapján a
nem olvasott könyveket. Sőt, talán ez a legjobb útja annak, hogy
örömmel olvassunk, lapozgassunk, ferdítsünk és képzelegjünk, vagyis
megalkossuk önmagunkat könyvek ürügyén. Pierre Bayard szerint minél
szabadabban kezeljük ugyanis a kultúra fogalmát, és minél bátrabban
rugaszkodunk el az írott betű iránti tisztelettől, annál több az
esélyünk, hogy felfedezzük az írót, a szellemes társalgót és öntudatos
nem-olvasót magunkban. Ez a felismerés pedig megszabadíthat a
bűntudattól, a vizsga- frásztól, a rossz iskolai emlékektől és attól a
rengeteg megalázó élménytől, ami kínná változtatott egy lehetséges
örömforrást: a könyveket.
További ismertetés a következőről Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk