A könyv egy fiatal, természet-filozófia tudósról szól,
aki különböző holttest testrészeit felhasználva, kreál egy szörnyszülöttet, s
mely sikerül neki,
olyan módszerrel, melynek titkát egyedül őrzi, pontosabban azt, hogy hogyan önti bele
az élet szikráját. A borzalmas külseje ellenére, a szörny a szív jóságának és a lélek szelídségének mintaképét testesíti meg. Azonban, amikor észreveszi az undort és a félelmet, melyeket másokban ébreszt, természete, mely a jóságra hajlik eredetileg, egy totális átváltozáson esik át és egy igazi romboló őrült lesz belőle; számos bűntett után végül még teremtőjét
is megöli. Mary Shelley (1818) regénye, melynek ötletét egy álmából nyerte, s melyet mintegy játékból írt meg, egészen pontos, precíz gondolatokra alapozta. Első helyen az
ember mindenhatóságának delíriumával foglalkozik, aki
már-már Istennek képzeli magát, oly módon, hogy ő maga is teremtővé válik, aki életről és halálról képes dönteni. A tudomány és az erkölcs határai labilissá válnak és a sorok közül úgy sejlik, az ember leghőbb vágya, hogy mindenáron áthágja őket. Téma, mely sosem volt talán ennyire aktuális, egy olyan korban, mikor a klónáció rengeteg kérdést von maga után. De a történet igazi kulcsa a szörny figurájában rejlik, vagyis e teremtmény a regényben úgy lett meghatározva, mint félelmeink élő megtestesítője. Frankenstein zaklat, üldöz és áthág minden szabályt. Szembenézve vele, olyan mintha saját ellenoldalunkkal néznénk szembe, deformált darabos test, hozzávetőlegesen összevarrva, aki képtelen felismerni önmagát bárki másban, s ki így képtelen megkapni azt a szeretetet, melyre kétségbeesve vágyik. Ő az, aki a legtökéletesebb megtestesítője a kitaszítottságnak, a másságnak, kit elhagy mindenki, még saját teremtője is, s mely végül átváltoztatja pozitív energiáját gyilkos ösztönné. Nincs számára hely egy szigorú szabályok közé szorított világban, s mely nem fogad magába senkit, aki kilóg a sémákból.
További ismertetés a következőről Frankestein