Mikes Kelemen régi irodalmunk egyik legkiemelkedőbb alakja volt.
Törökországi levelek című művét
nem Magyarországon, hanem Rodostóban, Rákóczi inasaként írta a fejedelem ösztönzésére. A műnek eredetileg nem "Törökországi levelek" volt a címe. A jelenlegit Kulcsár István találta ki, amikor 1794-ben megjelentette.A Leveleskönyvnek nincs tervszerűen elrendezett szerkezete, mivel a különálló levelek mindegyike egy-egy önálló egységet alkot ("Leveleket írok, nem könyvet"). Mikes Kelemen mûve nem hatalmas, monumentális alkotás és a vallásra vonatkozó részek sincsenek túlsúlyban. Bár a barokk korban élt,
az elõbb említett okok miatt alkotását inkább a rokokóhoz sorolhatjuk. Témájuknál fogva a leveleket három nagy csoportra tudjuk osztani: 1. A lelkesedés, a közeli hazatérés vágyát, 2. az
érzelmi hullámzást, 3. a teljes reménytelenséget megfogalmazó levelek. Ezekben az író a törökországi taopasztalatairól, élményeirõl, személyes gongolatairól ír (Például: a bújdosók egyhangú élete, a rodostói udvar rendtartása, törököknél tett látogatások, árvizek, földindulások stb).A 37. levél az első csoportba tartozik, annak egyik kiemelkedõ alkotása. Személyes élmények sokasága vezeti az elõre eltervezett felépítésû verset. Távolról közeledika házakig, bemutatva a tájat, a török gazdaságát, a város elhelyezkedését ("Lóháton innét Konstantinápolyban könnyen
el lehet menni"). Aztán az utcát írja le, odaköltözésük körülményeit, kapcsolatukat a szomszédokkal. Lassan ér el a tulajdonképpeni témához: bemutatni életük egyhangúságát.A 112. levél a harmadik csoportba tartozik. Ez egy rendkívüli fontosságú alkotás, hiszen Rákóczi halálát írja le benne. Először csak közli a tényt, majd részletekre kitérve mondja el miként is távozott történelmünk eme nagy alakja az élők sorából. A műben sokkal több az érzelmi kitörés mint például a 37. versben, de ez érthető, mivel szellemi vezére elvesztése hatalas belső űrt és fájdamat hagyhatott maga után.A levelek fiktívek (képzeltek): nem egy létező, hanem egy kitalált személyhez - egy Konstantináplyban élő öreg erdélyi hölgyhöz - írta őket. Ezekben a klasszikus francia
levelezés és a rokokó jellemvonásai is megfigyelhetők: a titkon nyilvánosságot remélő félmagán jelleg, a társalkodó hangnem ("De tréfa nélkül édes néném"), az egyik tárgyról a másikba térő gondolatszövés, korlátok nélkül szól bármiről, ami csak eszébe jut (a 37. levélben szinte teljesen leírja életkörülményeit, környezetét, a gazdaság másságáról is beszámol stb...). Ugyanakkor a könnyedség és irónia képei is megtalálhatók ("úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Záhogyt"). A levelek további fontos jellemzője, hogy valódi keltezésűek.A levelek megfogalmazási, leírási módja rendkívül pontos, szinte tökéletesen ábrázolja a természetet és az érzelmi életet. A levelekben nagyon sok vonást lehet felfedezni: majdnem mindent, amit Törökországban megismert, üsszehasonlítja hazai megfelelőjével (pl.: bortermelés). Ezzel a nagyon erős honvágyat fejezi ki - ami persze keveredik a szokásos iróniával. Stíluseszközei intenzív használatával teszi Mikes Kelemen tarkábbá ezt a művét. Az általa tapasztalt érdekes esetek anekdotaként jelennek meg a levélforma társalgó lőadásában. Gyakran használ erős érzelmi töltésű jelzőket (Pl.: Rodostó "kedve elunt városa", "édes keserű laktunk helye"). A hagyományos levélzáró részt jelzőhalmozással teszi játékossá: "... ezzel maradok kend köteles, láncos, madzagos, spárgás és zsinóros szolgája". Kedveli az alliterációs formát (Pl.: "holnap az a holnap hat holnapra halad"), a szójátékokat, a megszemélyesítést, a haszonlatokat ("úgy halt meg, mint egy gyermek"). Az író az erdélyi nyelvet használta fel az íráshoz (mivel ott született) és ezzel a levelek olyan hatást váltanak ki, mintha egy székely mesélő tollából származnának.Mikes Kelemen ezt az alkotását kevésbé értékelte annyira, mint a Mulatságos napok című műfordítását. Az utókor számára azonbn történelmi mondanivalója miatt sokkal értékesebb alkotás a Törökországi levelek.
További ismertetés a következőről Mikes Törökországi levelek