LAUDETUR
Csetlettem-botlottam
az életemben, - éppen úgy, mint más, -…. küszködtem, és kínlódtam, - ugyanúgy, min más. Az életem, egyszerű volt, - és hétköznapi. -…..Szerettem, és szerettek, …boldog voltam, …és nagyon boldogtalan, …- sokszor, …reménytvesztett….- Aggódtam, …temettem, …és sírtam, …. - sohasem fogadtam el a veszteséget, …és lázadtam, …és lázadtam…, - …és gondjaim voltak,… - mert százszor
is földhözcsapott a sors, - a sorsom, …-… .de erőt is adott mindig, - és én, …újra meg újra, - fel tudtam állni. Mindig
volt Valaki, akibe kapaszkodhattam, - …még
akkor is, amikor valójában, - már nem volt senkim sem, - csak az Isten.
-S hogy a könyv címe, …miért LAUDETUR…..?.. -Mert ez a szó, - …kulcsszó volt az életemben, ….- mindenhez, és mindenkihez.- Talán, egy „jel” volt, - amit felmutathattam. Egy jel, - amire
mások is odafigyeltek, - mások is ráismertek, …egy jel, - amit mások is megértettek. -LAUDETUR…. -…csak egy szó, a lezuhant angol pilótához, aki ismerte:- ..és nem félt tőlem, - … A bújkáló lengyel katonákhoz,: - akik szintén ismerték, : …- s akik hittek nekem, bíztak bennem, ….- -LAUDETUR….:-… a kis barátnőmhöz, a Tbc-s apácához, …- a lassan épülő barátságunkhoz, …- -LAUDETUR….: - egy szó, egy köszöntés, - egy másik apácától, a lebombázott kórház előtt, - Apámhoz. Ő is ezt mondta, - …és neki is ezt mondták. -LAUDETUR….- mondtam én, - a háború után Kisplébinek, - akinek a megjelenésével, - a Sógoromék házában -
újra beköltözött életembe a vidámság, - és a nevetés. Egy szó, - ami oda talált hozzám, - és odatalált, - mindig, mindenki máshoz is. -LAUDETUR…. Ez a szó, - megnyította a szívemet, és megnyitotta nekem, másokét ..- Ez a
szó akkor, - a háborúban, - : egy üzenet volt mindenkinek, akinek akkor így köszöntem….: „ Dícsértessék”…- Az üzenet az volt, -….van még remény. Isten, - él.
Budapest, 2007 ápr. 03 B. Molnár Márta
Dr Buttyan Kornelne
További ismertetés a következőről LAUDETUR...