A
középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely
szent életének, a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése.A jámbor szerzők legtöbbször egyesítették a lelkileg épületest a szórakoztatóval, s a földi létet megvető,
az istenes életet propagáló történeteket az antik regényből és a keleti (hindu) mesekincsből vett motívumokkal tették érdekesebbé. A legtöbb legenda izgalmas, a képzeletet megmozgató, érdekfeszítő "regény", "novella", s a korabeli olvasók igényét szolgálta ki. Néha még az erotika is megjelenik bennük negatív formában: némelyik legenda részletesen leírja, hogy szent hőse vagy hősnője hogyan győzi le a bűnös testi vágyak kísértéseit.A legendák, mint elnevezésük is jelzi ("olvasandó dolgok", "amit el kell olvasni"), kezdetben latin nyelven árasztották el Európát. Később a középkori néptömegek vallásos mozgalmainak, az ún. laikus mozgalmaknak a hatására (12-13. század) anyanyelven szólaltak meg. Nôtt ugyanis az olyan közösségeknek, főleg női szerzeteseknek, apácáknak és vallásos érzületű világiaknak (elsősorban városi polgároknak) a száma, akik latinul már nem tudtak, de igényelték a szent szövegek felolvasását vagy olvasását.Latin nyelven születtek meg az első magyarországi legendák a 11-12. században Szent Istvánról, Szent Imréről, Szent Lászlóról, Gellért püspökről. A magyar nyelvű irodalom kezdeteit - mind egyházi, mind világi téren - a 13. század elejére vagy közepére kell tennünk.A Margit-legenda, IV. Béla
király szomorú sorsú, szentté avatott lányának története már a laikus vallásos mozgalmak hatására jött létre. A 14. század legelején, 1310 körül keletkezhetett magyar nyelven. Margit domonkos rendi apáca volt, s a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten lévő kolostorban élte le rövid, aszkézisben töltött életét. (A legenda szövegét megőrző kódexet Ráskai Lea másolta 1510-ben.)Margit az egyház által népszerűsített életideál megtestesítője: a legenda egyes eseményei mind szent életmódjának illusztrációjául szolgálnak, a jellemzés eszközei. Ezekből egy rendkívüli egyéniség képe bontakozik
ki, aki
A földi élet megvetésében, az alázatosságban, az önsanyargató aszkézisben és a szegénységhez való ragaszkodásban minden társa felett állt. Még kolostori elöljárói is korholták túlságos buzgalmáért, de nem változtatott életmódján, mellyel a mennyei boldogság felé törekedett. Rendtársai, a "sororok", nem is igen értették meg, különcnek vélték, s szerzetesi életvitelének túlzásait nem tartották méltónak királyi eredetéhez. Isten azonban még életében sokféle csodával tüntette ki.A legenda a jámbor élet propagálását összekapcsolja saját korának kemény bírálatával: az egyes részletekből a feudális anarchia képe bontakozik ki. Ebből is kiderül, hogy a középkori vallásos embereszmény aligha valósulhatott meg nagyobb méretekben.
További összefoglalók a következőről A középkori legenda