A görög líra kora i.e. VII. és VI. század, a nagy átalakulások kora. Az arisztokratikus társadalom nagy válságok után helyet
ad a népuralomnak, vagy a népi eredetű zsarnokságnak. Az első jelentős lépése a tudományos gondolkodás. Ez a kor a lírának kedvez, hiszen az átalakuló világban az ember keresi a helyét, fölfedezi a maga személyiségét és a környező világhoz való személyes viszonyát igyekszik megmutatni. Az első lírai versforma úgy keletkezik, hogy az eposzból ismert hexameteres sort megtoldják a líraibb, szaggatottabb, két rövid dallamra bontható pentameterrel. A pentameter is 6 verslábból áll, daktilusi sorfaj és csak annyiban tér el a hexametertől, hogy a harmadik és a hatodik versláb csonka, azaz egyetlen szótag. Az így keletkező szünet két félsorra bontja a hosszabb hexametert. A pentameter önálló sorfajként sohasem, vagy ritkán fordul elő. A hexameter és a pentameter szabályos váltakozása adja a disztichonos versformát. A görögök eleinte minden disztichon formában írt verset elégiának neveztek. Az első elégiaköltők még nem fájdalmat, szomorúságot fejeztek ki, hanem harcra szólítottak, politikai, filozófiai kérdésekről szóltak. A személyes hang kevés, az érzelmi kifejezés még háttérbe szorul. Az elégiaköltők közül Türtaioszt harci buzdításai tették ismerté. A spártaiak annyira tisztelték őt, hogy egy-egy csata előtt mindig meghallgatták verseit. Másik nagy költő Szolón, ő már bölcs tanácsokat, élettapasztalatokat mond el. Verseivel a filozofikus költészetet teremti meg. Mimnermosz versei pedig már a szerelemről szólnak. Ő teremti meg a szerelmi elégiát és ő ír az élet múlandóságáról is. A következő lépés az eposztól a líra felé vezető úton az iambosz-költészet kialakulása volt. Iambosznak azokat a gúnyos, csipkelődő
verseket nevezték, melyek keményen támadnak minden bűnt és hibát. Megteremtője Arkhilokhosz. Ő alkalmazta először az iamboszról elnevezett új verslábat, a jambust (u -) és a trocheust (- u). a legfontosabb verslábak még az anapesztus (u u -), pürrikhiusz (u u), spondeus (- -) és persze a dachtilus (- u u). Az időmértékes verslábakban is megkülönböztetünk hangsúlyos és hangsúlytalan részt. Ennek alapján beszélünk ereszkedő verslábról, ha elől áll a nyomatékos elem (pl.: trocheus, dachtilus); valamint emelkedő verslábról, ha elől van a nyomaték nélküli elem (pl.: jambus, anapesztus). A nyomatékos elem neve arszisz (jele: pl.: - u), a nyomaték nélküli időtartam neve theszisz. Egy másik műfaj, mely az elégiával közös származású az epigramma. Eredetileg sírkövekre, műemlékekre, tárgyakra, épületekre vésték (innen a neve: felírat), ezért tartalmában, terjedelmében rövid volt. Később, mint könyvepigramma, vesztett tömörségéből. Ma a bölcs gondolatot, szellemes gúnyt tömören összefoglaló, gyakran csattanóval végződő rövid vers neve. Az ókor legkedveltebb epigrammaköltője Szimonidész volt. Legismertebb epigrammája A thermopülai hősök sírfelirata. Leszbosz szigete különösen kedvezett a költészet kibontakozásának. Itt élt és alkotott Alkaiosz. Írt vallásos himnuszokat, politikai verseket, de hírnevét bordalainak köszönheti. Azonnali érzelmi reagálás, szilaj indulat, robbanékonyság jellemzi verseit. A róla neveztek el egy versformát is, az alkaioszi strófát. Egy másik nagy költőnő szintén Leszboszban született,
Szapphó. Tőle csak néhány vers maradt ránk, de a legnagyobbak közt tartjuk számon. Csupa rejtély, csupa titok az élete. Nevét a köztudat ma is a leszboszi szerelemmel kapcsolja össze. Versei vágyról, a testi szerelem iránti sóvárgásról szólnak. Nyíltság, mértéktelenség, őszinteség jellemzi. Róla is neveztek el versformát, ez a szapphói sor. Anakreón a szerelem és a bor énekese. Ellentétes hangvételű verseket írt. Az öregedés, elmúlás is témája volt. Anakreón halhatatlanságát a nevéhez kapcsolódó műfajnak, a dalnak köszönheti. Ez olyan lírai költemény, mely többnyire pillanatnyi hangulatot fejez ki. Közvetlen hangon, elbeszélő és drámai elemek nélkül, egyszerű formában íródott. Sokféle változata van: népdal, műdal, bordal, szerelmi dal stb. Pindarosz az i.e. V. században élt és alkotott. A kardalköltészet nagy mestere. A kardal a közösségi költészet kedvelt formája, a görög drámának is szerkezeti eleme: a kórusnak az eseményeket értékelő szövege. Pindarosz megrendelésre is írt verseket: diadalokat, versenykocsizókat, ökölvívókat ünnepelt verseiben.Az i.e. VI. század közepéig a görög kultúra kiemelkedő alakjai nem elsősorban a nagy poliszokban, hanem a legmozgalmasabb kereskedőgyarmatok nagyvárosaiban, egyes szigeteken és elsősorban Kis-Ázsiában éltek. A görög dráma azonban már Athén városához kapcsolódik. Athénban, a legnagyobb görög poliszban, az arisztokrácia és a démosz küzdelméből egy évszázad alatt a köznép került ki győztesen. Megvalósult az ókor leghalandóbb társadalmi rendje: az athéni demokrácia, melyben a hatalom a nép egészét illette meg. A démosz győzelme után sikerült a perzsákat visszaszorítani, majd az újabb támadások egy kivételével görög győzelemmel végződtek. Athén fejlődése felgyorsult, a déloszi szövetség élén vezető szerephez jutott. Bekövetkezett az arisztokraták, kereskedők, kézművesek, földművelők kiegyezése és a periklészi békekorszak, ami kiváló lehetőséget nyújtott az egyéniség kibontakozásában. A perzsa háborúk, a belső ellentétek, a politikai feszültségek, a társadalom, a család, az egyén problémája - mindezek a görög drámában jelennek meg először, most már nem csak elbeszélik, lírai vallomásokban mondják el, hanem el is játsszák, megelevenítik.