Negri és Hardt inkább esszégyűjteményre emlékeztető műve elsősorban a kapitalista világrend elemzése és a Sokaság (Multitude) emancipatív politikai felszabadulásának lehetőségeit körvonalazza. A háttérben
az információs társadalom jelenségei figyelemreméltó érveléssel, de elméletileg ezer sebből vérző próféciaként jelennek meg.
A szerzők szerint a „hagyományos” imperializmus helyén új uralmi forma, a központnélküli, mindenhol jelenlevő, de egyértelműen sehol sem lokalizálható Birodalom tűnik fel, amelyet a szerzők az internet egyes tulajdonságaival társítanak. Az új Birodalomban megszűnik az első, második, harmadik világ közötti különbség, ugyanis a szegénység és a jólét helyileg közvetlenül egymás mellett létezik majd. A Birodalomban az igazságos háború elmélete kerül előtérbe, a korábban, gyakran csak elvben, érinthetetlennek vélt állami szuverenitás jogát a Birodalom egyre inkább semmibe veszi. A világrenddel ellenséges, terroristának megbélyegzett akciókkal szemben, az egyetemes Jóra hivatkozva lehet permanens háborúkat folytatni. Az intervenciók sikere elsősorban nem az erőszakon, hanem a
kommunikációs csatornák feletti uralmon múlik. A kommunikációs csatornák birtoklásán kívül a hatalom legfőbb záloga a biohatalom és a kontrolltársadalom kialakulása: a népességfejlődés, egészségügy, népjólét felügyeletén keresztül megvalósuló, a különbségek ellenőrzése általi hatalomgyakorlás, amely az ellene forduló energiákat
is a maga oldalára állítja.
A gyakran hivatkozott Sokaság a munkásosztály vagy a nép fogalmának
posztmodern megfelelője: heterogén, folytonosan változó, közös érdekek és közös cselekvés nélküli tömeg, a Birodalom szerves része. A Sokaság kialakulásának legfőbb oka az
immateriális munka dominánssá válása. Negri az informatizációt az ipar háttérbeszorulásával azonosítja. Az ipari foglalkoztatottak arányának csökkenése és a szolgáltatásokban dolgozók arányának növekedése jelzi a folyamat irányát. Valójában a változások mélyebbek és minőségi jellegűek. Ahogy az ipari forradalom, a modernizáció a gazdaság és a társadalom egészét, ezen belül az emberi kapcsolatokat és az emberi természetet átformálta, „iparosította”, úgy az informatizáció, a posztmodernizáció hasonlóképp alakíthatja át a gazdaság és a társadalom szövetét.Negri szerint az informatizálódásból fakadó dematerializálódás nem az ipart szorítja vissza, hanem a világgazdasági hierarchia csúcsán álló országokban lassan elmossa az ipari termelés és a szolgáltatások közötti különbségeket. A fejlődésnek alapvetően két modellje bontakozik ki. Az angolszász országokra érvényes szolgáltatás-gazdasági modellben az ipari foglalkoztatottság visszaszorulása mellett a szolgáltatások, ezen belül a pénzügyi szolgáltatások dominanciája jellemző, míg a Japán és Németország fejlődését leíró információipari modellben az informatizáció átjárja és megerősíti a már létező ipari struktúrákat. A világgazdasági hierarchia alján lévő országok kirekesztettségre, a közepesen fejlett és gyorsan felzárkózó, fejlődő országok alávetett szerepre vannak kárhoztatva. A növekvő különbségek azonban nem az egyes országok alulfejlettségéből, az információ-gazdaság által féloldalasan uralt új globális rendből fakadnak. A fejlődő országokban az információ-gazdaság kis hányadot jelent majd a gazdaságon belül, míg a hierarchia csúcsán állókban a gazdaság egésze informatizált lesz.
Negri szerint a munka világának változását jól szemlélteti a fordista modell háttérbe szorulása és a toyotista modell előtérbe kerülése. A modellváltás elsősorban a termelés és a termékek fogyasztása közötti kommunikációs rendszerek megváltozását, a gyár és a piac közötti információáramlás átalakulását jelenti. A fordista éra tömegtermékeinek kínálata még megfelelő kereslettel találkozott, az igények változása a meglehetősen merev termelési struktúrákat csak lassan alakította át. A toyotizmus azonban ideális formájában már a piacon megjelenő egyedi igényeknek megfelelő tömegtermelést jelenti. Az állandó kommunikáció és interakció emberi és anyagi feltételeinek megteremtése csak az innovációs centrumokban lehetséges, bár a kommunikációs költségek meredeken zuhannak világszerte. A toyotizmus a belső, termelési folyamatokban is minőségi ugrást jelent, valójában azonban a termeléshez kapcsolódó kommunikáción kívül a termelés jellege is megváltozik, a szolgáltatásokhoz hasonul, a legtöbb termelési és szolgáltatási tevékenység egyre inkább folyamatos információ- és tudáscserére épül. Egyre jelentősebbé válik az immateriális munka, az IKT fejlődése által lehetővé tett immateriális termékek, szolgáltatások, tudás és kommunikáció termelése. Az immateriális munka természete leginkább a számítógépek működéséhez hasonlítható. Az IKT a legtöbb folyamatot hatékonyabbá és olcsóbbá teszi, s az ebből fakadó rohamos informatizáció az érintett gazdasági folyamatokban érvényre juttatja a számítógépes alkalmazások legfontosabb tulajdonságát: a számítógép használat közben folyamatosan és gyorsan képes változtatni a végrehajtott műveleteken. Még a legkevésbé fejlett mesterséges intelligencia-alkalmazások is képesek arra, hogy a felhasználóval és a környezettel folytatott interakció során kiterjesszék és tökéletesítsék tevékenységüket. Az emberi munka a hagyományos munkafolyamatokból visszaszorul, a tudásalapú munkakörökben egyre inkább szimbólum-manipulációt jelent. A munkafolyamat változása erős homogenizációt eredményez.
A klasszikus közgazdászok és Marx még a közelinek tűnő munkafolyamatokat is rendkívül heterogénnek írták le, az absztrakt munka definiálása és számszerűsítése komoly nehézségeket és hibákat okozott. A termelés informatizációja azonban a munka heterogenitását lecsökkenti, az informatizált termelésben legtöbben könnyen összehasonlítható szimbólum-manipulációt végeznek. Tehát a számítógép egyre inkább univerzális termelőeszköznek tűnik. A termékek jellege is megváltozik, egyre több érzelmi hatást gyakorló, immateriális termék kerül előállításra a jó közérzet, izgalom, szórakozás, szenvedély céljából, a kommunikációs és információs platformok infotainment termékeitől a számítógépes játékokig. A speciális, immateriális termékek egy része valós, egy része virtuális emberi kapcsolatokat közvetít felénk.
Negri és Hardt immateriális munkát, termelést, emberi kapcsolatokat leíró elemzésük után egy meglehetősen homályos társadalomképet vázolnak fel; a heterogén, de a Birodalommal szemben egységesen fellépő Sokaság növekvő termelőerejére és kreativitására építve megdönti a Birodalmat és Ellen-Birodalmat hoz létre. A szerzők nem részletezik az Ellen-Birodalom természetét, de az általánosan bevezetett világpolgári jogoktól és globális társadalmi bértől, valamint az információs-kommunikációs csatornák feletti hatalom megragadásától várják az Ellen-Birodalom győzelmét. A Sokaság kooperatív termelőereje és kreatív spontaneitása biztosítja majd a szinte spirituális szinten értelmezhető „jó élet” bekövetkeztét.A Birodalom utolsó fejezetei egyre inkább egyfajta „New Age” érzést keltenek, elszakadnak a társadalmi realitástól. A mű szigorú elméleti keretei az utolsó fejezetben teljesen szétesnek, a szerzők méltatlanul zavaros jövőképet vázolnak fel, s ezzel korábbi elemzésük eredetiségét és logikai ívét rontják le.
További ismertetés a következőről Empire