Gál Elemér Héthavas című, őstörténeti hitregénye Őstörténeti hitregénynek nevezi a szerző, ami mind megformálás (írás) módjában,
mind eszmeiségében határozott célkitűzésre utal. Felkelti az érdeklődést, hogyan lehet egy regény őstörténeti és hitregény is egyszerre? Nyelvi megformálás kérdése, el tudja-e hitetni velünk a szerző, hogy őstörténeti korszak hitvilágát ábrázolja regényes formában, a mai olvasó számára? Mi lehet abból a korból is hozzánk szóló tartalom? Hát, a szerelem. Két párhuzamos szerelem történetével kelti az elhihetőség illúzióját, amelybe jól beleillik a hitvilág ábrázolása. Zsögöd és Ajnád sajátos versengése egy leány kezéért, hogy ez töltse ki a regény cselekményének nagy részét. Zsögöd belső lelkivilágában vívja csatáját a Csenge szerelméért, bár ezt nem mutatja, míg Ajnád főúri méltóságánál fogva is kinyilvánítja szerelmi rajongását Csenge iránt, még sem lesz nyertes. Csenge az egyszerűbb származású, de hitében erősen emberi és jellemében következetes, megbízható lelket fedezi fel Zsögödben, akiből csak egy lehet a világon. A kövek országában hitüktől vezérelt emberek élnek, akikben lehet bízni, akik a közösséget előbbre tartják a magáncsatározásnál. Háborús korban élnek, amikor nemcsak népek vesznek el, hanem hitek is dőlnek és emberek milliói menekülnek, otthont keresve maguknak. És ekkor, ez a maroknyi hun ivadék, a székely nép megtalálja a módját, hogyan teremtsen kapcsolatot a honfoglaló magyarokkal és megvédje a Hargita rejtekébe menekült székelységet. A regény arra keres választ, mi tartotta fenn 450 éven át a székelységet, hogy nyelvét megtartva, bevárja a magyar testvéreit? Ősi hite, törzsi és nemzetségi közös hagyományai biztosították számukra a fennmaradást. A fegyverek ereje mellett erősen szervezett nemzetségi közösségek, majd faluközösségek voltak a mindig megújulást hozó frissítő erők, hogy átvészeljék a vérzivataros, háborús századokat. Az ősi tapasztalat mindig hozzásegítette őket, hogy új változásokhoz igazodva, megtartsák nemzeti létük alapját: a nyelvet, szokásaikat és hitüket, ezt a hármas összetartó erőt. Igazi rendszerváltás kora, a hit rendszerváltása is, de a
nemzettudat megtartása mellett. És még történt valami ebben a korban: megjelent egy új védelmi fegyver, a szeretet. A kereszténység útján terjedő láthatatlan erő, a közösségben fogant emberi értékek felismerése, a másik ember szeretete és a közös otthoné, ahol születtek, amit közös erővel építettek és védenek meg. A nő és férfi szerelme lovagi eszménnyé magasodik, az anyagi érdekek fölé rendeli a lélek belső hangja, és ez a személyes szabadság születése is. Isten örökén érzi az ember, hogy égi küldetés parancsát teljesíti. Mindenki ér valamit, ha a közösség érdekében cselekszik. Ez még nem hazaszeretet, de annak a hajnala. Ennek az új hitvilágnak, a közép-európai kereszténység hajnalának a regénye, amikor hívők és nem hívők magán csatájaként, pogányok és keresztények mérik össze erejüket, megtanulják legyőzni bűneiket, hogy jobbá váljanak, ezért hitregény. Ez is rendszerváltás, a lélek belső forradalma, amikor önmagát győzi le az ösztönök által vezérelt ember, és felismeri a közösségi, törzsi összefogás nagy lehetőségeit, és ezt saját szűkebb körén kívül kiterjeszti a világra, hogy a népek csatájában, a háborús vesztesnek is adjon esélyt a felemelkedéshez. A kitalált „rabonbánok világa" a hit emberének a felfedezése, amikor az egymást segítő értékek megváltoztatják az emberi ábrázatot, a gonosz megjavul, akár a mesében. A Nap és a Hold imádatában fogant érzésvilág és világlátás pogány kori szerelme hatja át regényt, amelyben az ember és természet kézen fogva vezeti egymást, nincsenek ellenséges határok köztük, a zekel (székely) favágó előbb imájában kér bocsánatot a fától, mielőtt kivágja, a vadász élőlény-társat lát a kiszemelt vadban, és okos törvények szabályozta világban él egymás mellett, természet és ember. Példaértékű, ez a naiv őstörténeti kalandozás a modernkor embere számára is, hogy a primitívnek vélt társadalmakban, a kövek országában is születtek érző lelkek, akik lemondtak önös érdekeikről, amikor az összetartozó nép érdekei áldozatot követeltek. Lélekben tudtak nagyok lenni, hogy magukhoz emeljék a kisembert, és mindenki otthona legyen a közösen védelmezett haza.