A csíkszeredai Pallas kiadó Műterem
elnevezésű sorozatában könyvet jelentetett meg Kosztándi Jenőről. E sorozatban
sorban éppen a tizediket, ami kicsit jubilálóan ünnepélyessé
is avatja immár a
vállalkozást.
Kosztándi Jenő
az első háromszéki
művész, aki albumot ,,kapott” a Pallastól, s
e mintegy hatvanoldalas könyv megpróbált igazi pályaívet rajzolni Kosztándi művészetéről,
mely több mint fél évszázadot átfogván,
festmények és rajzok százaiban
realizálódott, s a pályakezdést jellemző realizmustól az impresszionisztikus
plain airen keresztül úgy vezetett Kosztándi sajátos, egyéni és
összetéveszthetetlen konstruktivizmusáig, hogy annak igazi hitelességét és
páratlan értékét éppen a saját hang és a saját látás- és láttatásmód
keresésének megszenvedettsége kölcsönzi. És a kettő harmóniás
egybeolvasztásának kreatív rejtelme. Mert kétségtelen, hogy hatalmas út (még
hatalmasabb munka!) vezet az 1953-ban kiállított első főiskolás munkák
hatásokkal terhes, de rokonszenves
realizmusától a nagy, érett konstruktivista kompozíciókig (Örömök fénytere,
Paradoxon, Metamorfózis, Ikarosz, Tánc, Illúzió, Kilátás, Viharban,
Megemlékezés, Fészek a télben, Tavasz, Genézis), el egészen a könyv címlapján
is reprodukált Konstrukcióig és Kosztándi eleddig legtöbbet vitatott és
mediatizált, számtalanszor újrafestett, újrafogalmazott freskó-eposzáig, Dózsa
című festményéig.
A könyvben több mint harminc színes reprodukció segít Kosztándi pályaívének követésében,
s Márton Árpád fülszövegnyi ajánló sorai után Jánó Mihály művészettörténész szubjektív
hangvételű tanulmánya veszi számba a fél századnál hosszabb alkotói állomásait.
További ismertetés a következőről Kosztándi Jenő