Ha Moszkvára gondolunk, mi juthat eszünkbe? A GUM Áruház?
A Kreml? A Vörös tér? Meglehet, de miután elolvastuk Szergej Lukjanyenko
zseniálisan fordulatos urban-fantasy-horror regényét, az Éjszakai Őrséget, az
orosz főváros neve valami egészen mást fog jelenteni a számunkra.
Bár maga a könyv már 1998-ban megjelent, a magyar fordításra egészen 2007-ig
kellett várnia a rajongóknak. Ekkor a Galaktika fantasztikus könyvek
sorozatában végre hazánkban is elérhetővé vált az utóbbi évek egyik
legötletesebb
fantasy regénye.
Átlagos moszkvai utcaképpel indul a történet: Jegor, a tízes évei elejét taposó
kisfiú hazafelé igyekszik az uszodából. Unalomba fulladó útját különös jelenség
szakítja félbe: egy varázslatos, kellemes hang letéríti a megszokott
útvonaláról, és egy homályos kapualj felé hívogatja. A sötét mellékutcában a
fiú szembe találja magát azzal, amit lehetetlennek tartott: két vámpírral, akik
az élete kioltására törekednek. Jegor szerencséjére feltűnik a
színen Anton
Gorogyeckij, az Éjszakai Őrség munkatársa, aki leszámol a vérszívókkal. Innen
pedig nincs megállás, a Moszkvai éjszakában elszabadul a pokol, és egymást
követik a váratlanabbnál váratlanabb események. Felbukkan a színen egy eleddig
ismeretlen potenciális Hatalmas, egy hóbagoly testébe zárt varázslónő, Olga, és
mintha mindez nem lenne elég, a Fény és Setét törékeny egyensúlyát egy, a
setétekre vadászó mániákus sorozatgyilkos is veszélyezteti.
A három részre oszló
regény első epizódjában Anton és az
őt segítő Fénypárti műveletisek feladata leszámolni a Jegorra vadászó
vámpírlánnyal. Emellett feltűnik a színen Szvetlána, a fiatal, csinos
belgyógyásznő, akire olyan súlyos átok nehezedik, amely akár egész
moszkva pusztulását is maga után vonhatja…
A második rész a rettegett sorozatgyilkos, a Dúvad
elfogása körül bonyolódik. Ez a pszichotikus, roncsolt elméjű figura a
Setétekre, és csak a Setétekre vadászik, ezzel akaratán kívül megbontja a két
oldal közti egyensúlyt. Persze Anton, és plátói szerelme, az időközben
varázslónő-tanonccá avanzsált Szvetlána is szerepet kap a játszmában –
fontosabbat, mint amelyről egyáltalán álmodtak volna…
A befejező rész, egyben a regény csúcspontja ismét
Geszernek, az Éjszakai Őrség vezetőjének a sakkpartija: egy titokzatos futár
segítségével Moszkvába csempészik a Sors Krétáját, amellyel tetszés szerint
alakítható egy ember jövendőbeli sorsa. Bár a Setétek – élükön Zavulonnal, a
Hatalmas Mágussal – minden eszközt bevetnek, hogy megakadályozzák Geszert a
terve végrehajtásában, a Fénypártiak ismét egy lépéssel ellenfeleik előtt
járnak. Persze a végső csavar nem maradhat el: kiderül, hogy nem azt a sorsot
írták át, és nem azok, akikre az olvasó gondolhatott volna.
A regény nem csupán a lebilincselő cselekményével, de utánozhatatlan miliőjével
is rabul ejti az olvasót. A málladozó moszkvai bérházak között végtelen csatát
vívó fénypárti és setét mágusok, a vámpírok és alakváltók egyfelől csodás
képességű szuperlények, másfelől esendő emberek, akik éppúgy szeretnek, gyűlölnek,
félnek és álmodnak, mint az őket körülvevő hétköznapi társaik.
Éppen ezért bármennyire is különböznek tőlünk a regény szereplői, ha jól
figyelünk, a sorok között a saját sorsunkra ismerhetünk.
További ismertetés a következőről Éjszakai Őrség