Sarah Waters – Tipping The Velvet (Bársony nyalóka) - 1998
Magyar fordítás és kiadás: Suhog a selyem, libben a bársony - 2004
Mennyei csillag, rajtad csüggni kezdtem Én. Egyszerű lélek, kit egyetlen „kincs” vakított: Te magad! Ifjú voltam, tiszta derű. Általad hamis vonzalom kitüntetett erejének engedelmeskedtem – egy ideig – majd kinyitottam a szemem és szenvedtem. Észrevettem körülöttem minden ádáz, hamis kör kerekedett felül és elsöpört. Nő, kit szerettelek, lelkemnek lelke, csupa fény voltál. Gondoltam Én! Pedig sose néztél rám igazán, öled
nem volt kegyes. Megcsaltál,
de NE FELEDD: A Föld és
az Ég megmarad! Öld meg magad! Kívántam saját halálom
is, miként a sárban feküdtem a nyomorban. A Világ törvényeinek engedelmeskedtem, a csalódástól elfeneklettem. Az életösztön eltűnt, megszűnt létezni, suhantak tova a hetek, hónapok. Bármilyen közönyösen is szemléltem múlásukat, szörnyűek voltak. Nem gondolkoztam, minden egyformán üres volt, főleg a lelkem. Eltűnt a fény, nem létezett más csak a sötétség számomra. Nem gondoltam másra, csak fájdalmak sorozatára. Menekültem. Menny és pokol egyaránt átjárta a lelkem, melyet eladtam, de egy újszerű környezetben visszaszereztem. Megláttam egy „virágot”, mely nem tudott kinyílni – rájöttem – csak addig, míg én nem öntözöm meg. Választottam egy értelmet adó életet, IGAZ SZERELMET!
Sarah Waters nagysikerű első regénye, amelyből Angliában nagy nézettségű televíziós sorozat is készült, egy különös sorsú fiatal nő, Nan Astley hányatott életét mutatja be.
Vele izgulhatunk át minden pillanatot, vele sírhatunk, vele nevethetünk, vele érezhetünk. Egyszerűen a csodálatos megfogalmazás, változatos módszerei mellett különleges élményekkel gazdagíthatjuk a könyvolvasási szokásainkat. Ez a hősnő igazi leszbikus a könyv első lapjától az utolsóig. Ő aztán nem bújhat ki a bőréből ebben a regényben. Minden megjelenésében, jelmezben a nőket szereti tetőtől talpig. Nan érzéseivel szívhatjuk magunkba a kor jellegzetes adottságait, a leszbikus - meleg élet szokásait és nem csak az életben, de a szexualitásban is.
„Először egy ujjával, aztán kettővel, majd – inkább sejtettem, mint tudtam – hárommal… egészen addig, amíg – egy újabb feszülés egy újabb nyomás után csuklóig belém mélyesztette a kezét.” „ Úgy rémlik, mind a remegés és zihálás közepette sikoltottam is egyet, és hangosan hörögve nyugtáztam, ahogy drága ujjai hol begörbülnek, hol kiegyenesednek a méhem körül. Amikor a csúcsra jutottam, éreztem ahogy a nedv kilövell belőlem, és kitűnt,hogy ujja hegyétől a könyökéig összekentem a karját.”
Meglepett és elpirult arccal reagáltam, holmi furcsa (de jó) érzéssel a lelkemben. Hiszen először a regényből készült filmet láttam és az nem tűnt „zavarónak”. Nan Astley aztán nem szerénykedve végig vezetett a leszbikusság minden olyan érzésével, mellyel a mindennapi életben is találkozhatunk. Nagyon izgultam, hogy milyen végkifejlettet ad az írónő e műnek, de szerencsére mosoly és elégedettség fogott el, mikor az énekesnő (Kitty) miatti hosszú szenvedés után Nan úgy dönt, hogy az igazi szerelmet választja, mely új értelmet adott életének.
További ismertetés a következőről Suhog a selyem, libben a bársony