Edmond Rostand, francia drámaíró /1868-1918/ legismertebb műve a Cyrano
de Bergerac című tragikomédiája. Ha mást
nem is, ezt a mondatot "magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el" - szinte mindenki ismeri
az igazi Cyrano de Bergerac valódi személy
volt a XVII. század egyik legolvasottab, legműveltebb embere. Filozófiai tanulmányokat folytatott, Descartes barátja volt, de bátor katona, kiváló kardforgató hírében is állt. Alakja azonban
minden bizonnyal feledésbe merült volna, ha Rostand azonos című művével nem teszi nevét halhatatlanná. Cyrano de Bergerac minden kiváló tulajdonsága ellenére, nem lehettt boldog, mert volt egy kis testi hibája. Nagyon nagy volt az orra, ami állandó gúny tárgya volt. Ez aztán a kiváló katonát a nők közelében rendkívül bátortalanná tette. A szerelem azonban őt sem kerülte el. Haláslosan beleszeretett unokahugába, Roxanba, de félt a visszautasítástól,
és ezt nem merte megvallani neki. Roxan semmit nem tudott érzéseiről, ő a jóképű, de meglehetősen buta ifjú katonát, Christiánt szerette. Christian, Cyrano barátja, nem tudta hogyan udvaroljon szíve választottjának. Nem értett a szavakhoz, így megkérte Cyranot, hogy írjon helyette szerelmes leveleket szíve hölgyének. Cyrano belement a játékba, lelkét Christiánnak adta, és szíve minden érzését, rajongását beleszőtte leveleibe, amelyekkel tökéletesen megnyerte Roxana szívét. A darab leghíresebb jelenete az erkély jelenet, amikor mindhárman együtt vannak. A sötétben Cyrano mondja gyönyörű szavait, Roxan, aki azt hiszi Christian vall neki szerelmet, elbűvölten hallgatja, és csókkal jutalmazza kedvesét..A háborúban aztán az ifjú hadnagy meghal, és Roxan kolostorba vonul s hosszú évekig gyászolja halott kedvesét.Utolsó levelét ereklyeként őrzi keblén..Csak évek múltán, amikor Cyranot is utoléri végzete, lepleződik le a titok, mert Cyrano, aki utoljára látogatja meg Roxant a kolostorban, a sötétben is kívülről mondja a jól ismert sorakat. Roxannak rá kell döbbennie, hogy minden levelet Cyrano írt. Ki szerette hát őt valójában? A jóképű hadnagy vagy a csúf, de csodálatos lelkű költő? S ő melyiküket szerette igazán.? Önmaga így összegzi érzéseit. "Egyet szerettem, s kétszer vesztem el."
Cyrano megbékülten megy a halálba. Régen beletörődött balsorsába. "örökké súgtam, s mindig hátul álltam" - mondja utolsó monológjában. A barátság, a szeretett asszony közelsége, s az hogy a becsületét soha nem tudták elvenni tőle, kárpótolta a sok fájdalomért.. "Ha majd elottem föltárul az ég
S jó Istenemhez felszállok a mennybe:
Magammal tisztán, tündöklon viszem be
Mert foltja nem volt egy parányi sem...
És ez gazok... ez... a becsületem." A halhatatlan remekművet, Cyrano gyönyörű, hol könnyekig megható, hol nevettető, hol nagyon is bölcs sorait, évtizedek óta játsszák a színházakban, és számos filmet is készítttek belőle. A legutóbbiban Gerard Depardieu keltette életre Cyrano alakját. A magyar közönség Ábrányi Emil fordításában ismerhette meg Rostand művét.
További ismertetés a következőről Cyrano de Bergerac