Lenyűgöző, igaz történet egy jó családból származó fiatalember életéről és haláláról, aki minden földi hívságot és emberi
kapcsolatot hátrahagyva nyakába vette a világot, hogy megtalálja a végtelen szabadságot.
Christopher Johnson McCandless a civilizált társadalomból kiábrándulva gyalog, és autóstoppal járta be keresztül-kasul Amerikát. Útját csak időnként szakította félbe egy-egy alkalmi munka kedvéért, melyekből létfennartását finanszírozta. A regény igen személyes hangú: Christopher történetét a holtteste mellett megtalált naplója bejegyzéseiből, interjúiból ismerhetjük meg. Ezek beszámolnak a döntését megelőző gyötrelmekről, kétségekről, a vándorlása során megismert emberekről, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt dolgozott. Utolsó barátja, Wayne Westerberg elbeszélése leleplező, és meglepő portrét fest a fiatalemberről, aki olykor látszólag isteni tudást birtokol a békéről és az igazságról: a felismerésről, hogy ha az igazi szépséget, fájdalmat és boldogságot keresi, csak a
vadonba menekülhet, mert az, a természet minden veszélyével együtt is sokkal magasabb rendű a civilizációnál; máskor viszont inkább zavarnak, és rémültnek tűnik. Ez a kettősség igazi, tragikus hőssé emeli a fiatalembert. Christopher kétévi
vándorlás után a Denali Nemzeti Park peremén halt meg. Az éhség, és a kimerültség, esetleg mérgezés végzett vele az elhagyott buszban, melyben élt és írt. Önálló versei, és prózája pedig szívből jövő, őszinte érzésekről tanúskodnak.