Az
önéletrajz szerzője Hirsch Zoltán a világhírű bohóc. Könyve 1942-ben jelent meg, amikor a zsidótörvények következtében
már nem léphetett fel egyetlen cirkuszban, mulatóban sem. Máig nem felejtették, akik látták törpe termetét, kacagtató műsorát, és aki nem láthatta az hallott róla. Éveken át a leghíresebb társulatokkal (
Max Schumann cirkusz,
Hat Senez, Tscholi artistacsoport stb.) utazta be a világot és a legrangosabb cirkuszokban, színházakban, mulatókban lépett fel, mint pl. a londoni Olympia, a Híppodrom, a Queens Thater, Moulen Rouge, a szentpétervári Villa Rodeo. Némafilmekben is szerepelt. Néhány róla megjelent cikkel, képpel fűszerezve kalandos életét, utazásait, fellépéseit eleveníti fel könyvében, végén, pár oldalon keresztül a gyermekekhez szól. Számtalan jótékonysági előadáson vett részt, rokkant, sebesült katonák vagy beteg gyerekek javára. Zolinak, a bohócnak sokat tapsolt a rangos közönség is. Játszott királyi hercegek, sőt királyok előtt.
Legnagyobb sikerének mégis azt tartotta, amikor egy munkáslakásban haldokló kisgyerekkel, hogy elfeledtesse a szenvedést, egész éjszaka komédiázott, mesélt. Ezt tartotta élete legnehezebb fellépésének – a kisfiú meggyógyult. Kevesen tudják, hogy 60 éves korában a legnagyobb megaláztatások közepette, amikor már eleget szórakoztak rajta a náci pribékek, Auschwitzban halt meg.