Csernus Imre univerzális mindentudását már kerek e hazában a három napos csecsemőtől a 97 éves aggastyánig mindenki irtózatosan vágja, arra azonban
még talán Hungária e felvilágosult fiai és lányai sem gondoltak volna, hogy mindenki pszichiátere képes lesz egy olyan könyvet kiadni, aminek azt a címet bírja adni: A nő.
de bírta. S eképpen megszületett hát a harmadik évezred egyik legátfogóbb műve, amiből, kedves férfitársaim megtudhatjuk, hogyan
is működik
az a jelenség, amiért/akiért mi élni-halni tudunk, vagy éppen csak bosszankodni miatta, ha az Újpest-Fradi kellős közepén átnyomja a TV-t a Barátok Köztre. (Félreértés ne essék, bírom én Magdi nénit és Vili bácsit, roppant szórakoztató városi páros ők ketten így egy légtérben, ámde azért a sport az mégis csak sport, ugye uraim…)
De térjünk vissza Csernus doktorhoz, még mielőtt észreveszi, hogy elkalandoztunk és lekiabálja a hajat a fejünkről. Tehát Csernus Imre könyvét megírta, pontot tett a végére, s ezennel belülről feszítő freudi elfojtásait beleszublimálta párszáz oldalba, hogy csak úgy nyekken az olvasó. Miután hetek kínzó fejtőrése közepette papírra (uram bocsá egy word doksiba) vetette a mű három betűs címét (úgy elképzelem egyébként, ahogy vérre menő egyeztetések zajlottak kiadó és szerző között a címmel kapcsolatban – legyen símán Nő, nagy
n betűvel, vagy előtte egy névelővel A nő, de kis n-nel, esetleg csak csupa nagybetűvel NŐ,
mert így mégis ütős, ámbátor névelő nélkül, mert mégis csak így veszik majd, mint a cukrot), fellélegezhet a bennünk lakozó anima, mert végre megismerjük önmagunk női oldalát, párunkat meg olyannyira még ezen felül, hogy az
egyenesen grandióz. Mert azt le kell szögeznünk, hogy Csernus Imre már akkor szakember volt a talpán, amikor még a televízióban alázta a vele szemben ülő egyszeri embert, aki egy tévpillanatában arra gondolt, na majd most jól megvilágosodok ezen drogprofesszor áldott pillantásától. Azóta Imrénk pedig még csak bölcsült, vagy legalábbis tegyük fel, hogy azt tette, hiszen az idő mégis csak bölcsebbé tesz. Na már most, ennyi tapasztalattal a háta mögött, egyenesen kár és elsősorban a szerző méltán híres szerénységét példázza, hogy nem egyenesen a „NŐ I-II-III, avagy amit még Szokratész sem tudott” címmel adta ki újabb remekét, megcélozva a Kelet-Közép Európa könyvpiacait, hogy a húsvéti nyúl mindenképpen tudjon mit hozni Jancsikának és a kis Jirzsinek, ha nagyfülű barátunk éppen szláv területre téved hímes tojásaival.
De ne legyünk igazságtalanok, hiszen tanulni mindenkitől lehet, a magyar Dr. House is bizonyára mond okos dolgokat, amitől nőnemű honfitársaink csettintenek egyet olvasás közben az önismeret útján haladva folyvást. A könyvből nem hallatszik ki a már tévéből jól ismert orcába ordítás és az alázó „csak neked csak most” beszólás, esetenként csak a sorok között véljük beköszönni az egyedi hangnem egy-egy szarkasztikus megnyilvánulását és magabiztos határozottságát, de ez még egyenesen jót is tesz. Mindenképpen edzi a lelket, amire korunk Magyarországán szükség is lehet. Amondó vagyok hát, hogy essünk neki, és egy szusszra olvassuk el a könyvet, mert élcelődéseink ellenére azért érdemes belelapozni és leszűrni mindazt, ami nekünk szól belőle.
További ismertetés a következőről A nő