A FELFÖLD legnagyobb néprajzi egysége a PALÓC. A nők szebbnél szebb főkötőit már sokan megcsodálták,többek között Petőfi Sándor
is ír erről. Itt a házi vásznat is kallották, és azt használták alsóneműként. A pruszlik nyaka magasan záródott, és gazdagon díszített. Legjellemzőbb a lábszárközépig, de sokszor bokáig érő, brokátból, bársonyból varrt, szegett nehéz ünneplő vagy kékfestőből szabott könnyebb hétköznapi
szoknya, mely elibe pirossal mintázott szőttes kötényt kötöttek. A férfiak viselete sokkal egyszerűbb, melynek alapja a fekete posztóból varrt ruha. Hordták a subát, a szűrt és a ködmönök különböző változatait. A csizma ünnepi viseletként régóta általános. SZÉCSÉNY környékén néhány falu (HOLLÓKŐ, RIMÓC, LÓC) viselete számos egyező vonást mutat. A lányok hajfonatát
színes szalag díszíti.
az asszonyok összetett főkötője, kendője egészen eltakarja homlokukat. Ingválluk általában vászonból készül, de tüllt is használnak. Erre kerül a keskenyre összehajtogatott kendő, mely alól az ingből sok kilátszik. Szoknyának szívesen használják a kékfestőt. Ezt úgy szabják, hogy a csizma szára fölött kilátszódjék viselőjének ina. A lóci, hollókői férfiak szerényen hímzett vászoninget hordanak, ami felett a fekete pruszlikot a kornak megfelelően piros, zöld, fekete gombok díszítik. A fekete és az alján színesen hímzett klott kötőt általánosan viselték, A BUJÁKIAK viseletét több vonatkozásban szélsőségesnek tartják. A lányok egy ágba fonott haját csak a végében díszíti szalag. Az asszonyok egészen sajátos főkötőt viselnek, melynek tetejére arany-ezüst szálakból, gyöngyökből kötött csokrot erősítenek. A nyakukban sokszoros gyöngysort viselnek. A rékli sonkaujja, a vállkendő felálló fodra a gyöngyökkel együtt a felsőtestet hangsúlyozza. A legfeltűnőbb mégis a sok térden felül érő szoknya, mely a legrövidebb valamennyi magyar viselet közül. Ezek aljához más színű
anyagból szalagot toldanak, ami fodor hatását kelti. Viszonylag régen áttértek a nyári félcipős viseletre, míg télen továbbra is csizmát hordanak. Mindkettőbe fehér színű harisnyát húznak. KAZÁR-MACONKA *Itt is az asszonyok fejviselete ragadja meg figyelmünket: fodrok, gyöngyök, aranycsipkék, a színes szalagok a szoknya alját is elérik. Ünnepek alkalmával két inget öltenek fel. Az egyik keményített, erre veszik fel a tüllből vagy batisztból készült másik inget, amit keresztbe kötött vállkendő takar. Sokszoknyás viselet, a felső sokszor kasmírból készül, és összevarrják a pruszlikkal. A szoknya elibe a felső inggel megegyező anyagból szabott behímzett kötény kerül. KARANCSSÁG: különleges a fiatalasszony jelképe, a fehér varrással, rózsával, szalaggal bőségesen díszített főkötő. A kötényt a szoknyával azonos anyagból varrják, A GALGAMENTÉN néhány község (BOLDOG, GALGAMÁCSA, TURA) gazdag népviselete századunkban teljesedett ki. Említést érdemel a turai asszonyok főkötője, mely a fölé kötött kendőt oldalra kitartja. A galgamácsai lányok három ágba fonott hajába szalagot kötnek, az asszonyok főkötője aranycsipkével díszített, melyre a fiatalok fátylat is borítanak. A turai ingujj szélén és a vállkendőn egyaránt aprólékos kis virágú hímzés található. Sötét színű kartonszoknyájukat apró ráncokba szedik, elébe kékfestő kötényt kötnek. A galgamácsai lányok 5–6 alsószoknya felett fekete szegélyű piros szoknyát viselnek. Ez kék kötővel, színes vállkendővel rendkívül élénk színhatású. Az idősebbek sötétkék szoknyájukat pirossal szegik. A MATYÓ
népviselet MEZŐKÖVESDEN és SZENTISTVÁNON virágzott. Bő és rövid selyemujjú ingre pruszlik és kendő borult. Hamar feltűntek a különböző blúzok, melyek az inget alsóruhává változtatták. A szoknya anyaga kasmír, selyem, atlasz, majd később műselyem, mely alatt a rövid alsószoknya sokszor száz méter anyagból készült. A keskeny, hosszú kötény alsó részét gazdagon hímezték. A matyó női ruha olyan sokba került, hogy a szegény lányoknak évekig kellett érte nehéz napszámos, summás munkával dolgozniuk. A matyó legények ingének ujja bő, és hosszú. A gallérját, vállát, elejét egyaránt színes hímzéssel ékesítették. Ehhez járult a fél lábszárig érő, rendkívül bő szárú, alul rojtos gatya. A század elejétől terjedt csak a posztónadrág. Mindegyikhez ünnepnapokon csizma járta. A legények feje búbját fedte a hosszú, köcsög formájú, nagy bokrétájú, széles szalagú ún. Barcsi-kalap. A hagyomány szerint egy múlt századi bíró kicsire nőtt legény fia hozta divatba, hogy magasabbnak lássék.
További ismertetés a következőről A MAGYAR NÉPVISELETEK TÁJI FORMÁI 2.