A MAGYAR NÉPVISELETEK TÁJI FORMÁI 4.
Az ERDÉLYi magyar népviseletek sok régiséget őriztek meg. A FEKETE-KÖRÖS völgyében a női viselet két alapvető darabja: az ing és a pendely vászonból készült.A
lányok fehér csipkével díszített, az asszonyok fekete, gazdagon ráncolt kötőt kötnek maguk elé. A szoknya színe a lányoknál
piros, a menyecskéknél kék, az öregasszonyoknál fekete. melyhez mindig hasonló színű ujjast vagy pruszlikot húznak. A lányok a kalotaszegihez hasonló piros csizmát viseltek.A férfiak inge rövid derekú, melyhez széles tüsző (gyüszű) járult. A nyakukba az öregek fekete, a fiatalok fehér csokros nyakravalót (galand) kötnek. A felső ruhák közül a legelterjedtebb az ujjatlan, prémes, hímzett juhbőr mellény (kuzsók), amit munkában viselnek. Jellegzetes kabátféléjük a daróc. Az öregek fekete, a fiatalok piros darócot viseltek. Munkában általánosan bocskort
hordtak, melybe
télen gyapjúkapcát tekertek. KOLOZSVÁR népviselete (Hóstát, Hídelve) nagyjából megegyezett más erdélyi városok öltözetével.A nők több alsószoknyát hordtak. A felső anyaga nyáron karton, télen nehezebb anyag. A lányok fehér hárászkendőt terítettek vállukra. A férfiak ráncos bő gatyában és gallér nélküli bő ujjú ingben jártak. Ünnepnapra rézpitykékkel díszített kék lajbit húztak. A házas férfiak fehér szűrt hordtak, amihez hegyes, felálló orrú, fekete, puha szárú csizma járult. KALOTASZEG népviselete egyike a legszebbeknek. A lányok újabban hátrafésült hajukat általában egy, ritkábban két ágba (tyika) fonták. Fejükre gyöngyös párta kerül, amelyikhez külön pártapántlika járul. Az asszonyok kerek kontyukra kendőt kötnek. A női ingek többfélék. Ezeknek a gallérját, kézelőjét és vállfőjét keresztszemmel egyaránt gazdagon kivarrták. Jellegzetes szoknyájuk, a muszuj (bagazia). Télen bőrből készült cifra mellrevalót hordtak. A fiatalasszonyok, lányok piros csizmájának szárát újabban selyemmel varrt tulipánmotívumok díszítik. A férfiak fejét ovális tetejű kalap fedte. Nyáron férfiak és nők egyaránt szalmakalapot viselnek. A kalapjuk mellé a legények nagy gyöngyös bokrétát tűznek. Munkához bocskort hordtak, míg a csizma a kalotaszegi községek többségében ünnepi viseletté vált. TOROCKÓ gazdag, kifinomult a fehér női ingek gazdag darázsolása, az ingvállak, kézelők hímes díszítése, az alsóneműk csipkeszegélye jelzi e viselet pompáját. A felső ruhaneműk közül a mellrevaló, a palást, a mente egyaránt gazdagon díszített. Leginkább a piros és kék alapszínt használják. A férfi öltözet sok vonásában egészen közel áll a székelyekéhez. A SZÉKELYEK az alapanyag jelentős részét napjainkig maguk állítják elő. A lányok kétágú haját három-négy sodrásból fonják. Az asszonyok a kontyra fodros főkötőt (csepesz), újabban kendőt kötnek. Vászonból szabott ingük fodros gallérú, rövid kézelőjű, a pendely és az alsószoknya viselése általános. Szoknyájuk fekete, barna, vörös és kék színekből kevert szőttesből készült, amit a gyapotszoknya (rokolya) váltott fel. Télen bundamellényt, vastag barna vagy szürke háziszőttesből szabott szokmányt vagy kürtit öltöttek. Lábukat puha szárú csizma, későbben cipő borította. A férfiak fejére széles karimájú nemezkalap, télen prémes sapka kerül. Az ing galléros és kézelős. Az ujjatlan bőrmellényt az év nagy részében viselik. A téli hidegben hosszú, többnyire barna színű szőttes kabát (zeke, szokmány, cedek, bámbán) vagy hosszú bőrbunda védi testüket. A CSÁNGÓK-, különösen a MOLDVAIAKNÁL a nagylányok hajukat 20–30 cm átmérőjű hasított vesszőkarikára csavarták. Az asszonyok kontyba csavart hajukra főkötőt (csepesz) vagy kendőt (tulpa) tesznek. Nyakukat többszörös gyöngysor ékesíti. Ingük ujja gazdagon díszített. A lepelszoknyát hosszú ingükre öltik. A szabáson kívül a színesség jellemzi a magyar népviseleteket.
További ismertetés a következőről A MAGYAR NÉPVISELETEK TÁJI FORMÁI 4.