Hamvas Béla: A
bor filozófiája „Egy pohár bor
az ateizmus halálugrása; cseppfolyós csók; folyékony szerelem; bor nélkül lehet élni,
de az egész félannyit sem ér...”
Ez a könyv egy paradoxon, egy imakönyv az ateisták számára. Istenről – azzal a megkötéssel, hogy Isten-hez egy szó se kötődjék benne. Imakönyv, mely cinikus ártatlansággal úgy tanít imádkozni, hogy
nem is tanít imádkozni. Mégis.
Ha van határa a fizikának és metafizikának, és ha vannak lelkek, melyek e határon toporognak, nem tudva eldönteni belépjenek-e, beléphetnek-e a metafizika világába – akkor ez a könyv nékik íródott. Úgy léptet át, hogy észrevétlenül szűnteti meg a képzeletbeli határt. Nem kér bizonylatot, útlevelet, mivel ez az útlevél mindannyiunk zsebében ott lapul. Meghagy itt, de az odaát ízeit, színeit, illatát, törvényeit cserkészi szívünkbe, azaz, megnyitja szivünk azon kapuját, melyet ezidáig zárva tartottunk magunk előtt.
Figyelve ezredévek történéseit, a bor jótékony hatása a népekre egyértelműen bizonyítható. A borivó népek – görögök, etruszkok, olaszok, magyarok – ritkán folyamodtak fegyverhez, hogy saját akaratukat más népekre is ráerőszakolják. Ez nem igazán mondható el a pálinkaivó népekről. De az egyszerű kocsmák népének tagozódása is ilyen, a bort ivók beszélgetnek, mosolyognak, meghallgatják egymást, a pálinkaivók magukat hallgatják, s
csak magukkal tudnak egyetérteni, majd elkezdődik más „országok” erőszakos elfoglalása.
„Mikor igyak, mikor ne? Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég. Ma, sajnos, ezzel a törvénnyel a legnagyobb visszaélések történnek.“ A „bár-„ mintha mértéktelenségre csábitana, ebben az esetben mégis a mértéket szabja meg. A „komoly“ pedig a mértéket ismerők jelzője.
„A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.“
Kemény feltételek ezek ahhoz, hogy az ember leülhessen asztalához, betérhessen barátja pincéjébe, vagy szerelmese társaságában bortól illatozó poharát ajkához emelhesse. Lehet próbálkozni ezen feltételek megkerülésével is, de abban az esetben az útonjáró elvéti uticélját.
A bor kerül az első helyre, s az általa sugalmazott törvény. Fordítani próbál az eddig természetesnek vélt szemléleten, hogy a bort válasszuk az ételhez. Hát nem, a borhoz válasszunk ételt! Tehát a bor választja meg, mit és milyen rendben ehetünk mellé.
E könyv nem akar tanítani, nem akar erőszakot tenni, csak van. Van, mint ahogy van a bor a hordóban. Csendben, mozdulatlanul ott vár a hűsben, érik. Van, hogy majd aki hozzá érett, azt feltáncoltathassa a bárányfelhős kék égig.
További ismertetés a következőről A bor filozófiája