Egy tiszta nő/2

    Tess próbál
felülkerekedni magán érzelmei viharában, tudja nagyon jól, hogy Angel Clare-t
tönkreteheti, főleg, ha nem mondja el neki élete szerencsétlenségét-mégis
képtelen rá. Édesanyja levelében azt javasolja neki, hogy hallgasson a
dologról, a lánynak mégsem az a döntő, hanem Clare forró szerelme, amivel
bizonygatja, hogy semmi nem állhat közéjük, semmi nem derülhet ki olyan, ami
miatt elhagyná őt. Nagyon sokáig húzza-halasztja a boldogító ígéretet, végül
mégis beadja a derekát: igent mond és kitűzik az időpontot az esküvőre. Tess az
utolsó pillanatban még megpróbálja Angel tudtára hozni a dolgot, de az nem
engedi neki, így oltár elé állnak, megesküsznek és elhagyják a gazdaságot. A
nagy vallomásra aznap este kerül sor: Clare egy fiatalkori nőzését bevallja és
ezt hallva Tess elég erőt érez magában ahhoz, hogy kiadja titkát – hiszen
ugyanarról van szó. Angel nem veszi félvállról a dolgot, komolyan megdöbben, és
megtörténik a legrosszabb, színleg egy éjszaka alatt eltávolodik a feleségétől.
Valójában ugyanolyan forrón szereti Tesst, amit az is bizonyít, hogy álmában
Tess körül bolyong, és kiviszi egy sírra, leteszi, és őszintén megsiratja, mint
halott szerelmét. Tess nem meri felébreszteni eközben. Néhány nap egymást
kerülése után Angel úgy dönt, hogy visszaküldi Tesst a szüleihez, ő maga is
hazamegy, majd elutazik Amerikába.

     Elkezdődik
különélésük időszaka, Tess újra munkába áll, ezúttal egy teljesen más vidéken,
ahol találkozik Mariannal és Izzel. Keményen dolgozik, a munkáltató azonban
kegyetlenül bánik vele, egy idő után Tess nem bírja a megaláztatást és
elhatározza, hogy elmegy a Clare-szülőkhöz, bemutatkozik, és segítséget kér
tőlük, elvégre a menyük. Útközben egy, az Angel bátyjai és a neki kiszemelt
kisasszony által folytatott beszélgetés véletlen kihallgatása eltéríti
szándékától és megtöri akaratát, azonban történik vele még rosszabb is:
találkozik Alexander D’Durberville-el , aki épen egy gyülekezetnek prédikál.
Sajnálatos módon észreveszi Tess, utánaered. Bevallja neki töredelmesen, hogy
mennyire bánta akkor, hogy engedte elmeni, és hogy olyan komisz volt vele,
valamint megszállta őt is az Úr: úgy érzi, Isten igéjét kell hirdetnie ezentúl.
Valamit azért rögtön lehet sejteni: a lányt látva megmozdult benne valami…

     A Kísértő szava:
ezt hallja Tess attól a naptól fogva, megpróbáltatása embefeletti. Találkozásuk
után kicsit Alexander megtalálja őt, de viselkedésében már nyoma sincs a vallásos
áhítatnak és jámborságnak, ugyanaz a D’Urberville áll előtte, aki annak idején:
a kísértő, a megrontó, a birtokolni akaró. Kihasználva a lány védtelenségét,
segítséget ajánl a munkáltatója ellen, folytonos ajánlatokkal vesztegeti, de
Tess kitart egyelőre. Csupán alázatos hallgatását töri meg Angel irányába:
egyre keserűbb leveleket ír neki, amiben kérve kéri, hogy jöjjön el hozzá,
különben el fog veszni. Aminek a hatására Angel elindul, az nem az ő, hanem Izz
és Mariann levele, amiben névtelenül, ugyan, de közlik, hogy Tesst el akarják
csábítani.

     Angel igyekszik,
de már későn érkezik: Tess visszament addigra Alexanderhez, igaz, a lánynak nem
volt más választása, mivel apjuk halála után utcára kerültek és D’Urbeville
segítette őket lakáshoz.

    Tess majd megőrül
fájdalmában, mikor D’Urberville lakása küszöbén meglátja a férjét, de elküldi,
szemére veti, hogy nem érkezett időben, nem volt ott, amikor szükség volt rá,
hagyta elveszni őt. Angel mint egy alvajáró, vánszorog el a háztól, de kis idő
után futást hall, és meglátja: Tess közeledik feléje. Tess kifulladva veti
magát szerelme karjaiba, de van egy nagyon-nagyon megdöbbentő híre: megölte
Alexandert, mert az kicsúfolta Angelt. Férje nagyon nehezen hiszi el neki, ami
történt, majd menedéket keresve egy lakatlan, romos helyre vetődnek, és ott
várják be a végzetet. Életük legboldogabb pár óráját töltik együtt. Másnap
reggel fegyveresek veszik körül őket, Tessre kimondják az ítéletet: halál.
Utolsó kívánsága értelmében legnagyobb húgát, Liza-Lu-t veszi végelmébe és
szeretetébe Angel. A vesztőhelyről kéz a kézben távoznak.

     A társadalmi
helyzet számtalanszor teremtett a történelem során ilyen és hasonlóan keserves
helyzeteket, sorsokat, megörökítve is rengeteg helyen találkozhatunk az
irodalomban, ennek az egyik (, szerintem egyenesen a) legszebb példáját
fogadhatjuk be ezzel a művel. Talán a társadalom és az emberi hibák nem csak
akkor és ott követhettek el ilyen galádságokat, hanem ma is? Ezen talán egy
kicsit el lehetne gondolkozni.