Hegyes szélben

                                                   
 
                                      Hegyes  szélben
Ezzel a címmel jelent meg Vígh Rudolf második verseskötete, ötvenkilenc verset tartalmaz, melyeket 1954 és 1996 közötti időszakból válogattak ki. A költő falujának ajánlja fel a kötet 59 versét.
A  Hegyes szélben kötet első verse pár sorban énekli meg Kis-és Nagyhegyes létét ezen a dimbes-dombos vidéken, amelynek pesszimista hangulata sejteti velünk,hogy ez a hangulatvétel végigvonul a köteten. Verseinek csoprtosítása nem időrendi sorrendben jelentős, hanem mondanivalója az, amire oda kell figyelni.
Több versében is a faluját, Kishegyest énekli meg. Ezek : Kisnagyhegyes, Szülőfalum köszöntése, Ragaszkodás.Ez utóbbi versében azonosul a költő a falujával, embereikkel, azok sorsával, szép és csunya eseményeikkel, utcáival, mindezeket nagy szíve szeretetével öleli át :
                ...s ha a hegyesi templomtoronyból
                   A nagyharang régi hangja szól,
                   Egy-egy kockát megállítok
                   És hűséges harangszóval
                   Szív alakú felhőkbe szállok
.
A Szellemtanyák Nagyhegyesnek állít örök emléket, de szörnyű jóslatként hatnak szavai, melyeket beleszőtt a történelem során eltűnt település lefestésébe : ...lehet itt még mindenből szellemvilág !
A szellemtanyákra gondol akkor is, amikor a határból eltűnt, vagy romhalmazként tájat csúfító szállásokra gondol.
 
A  Kérdések  című verse arról a szomorú tényről ad hű képet, hogy lassan kihal a falu.
                   Ebben az utcában lassan
                   begazosodik a járda,
                   a szomszédok egymás után
                   csak elfelé mennek…
 
A Tűnő jelkép allegórikus vers, amiben a falu sara a tudatlanságot, a visszafejlődést tárja fel, ahol a szép iránti vágyat kergeti a költő a szivárvány színeiben bízva  :  minél közelebb megyek, annál messzebb van tőlem – tehát elérhetetlen, a falusi sárba süllyed az ember, vagyis a haladás átsiklik felette.
 
Falumért  című verse 1993-ban született, amikor a polgárháború borzongó húrjai remegtek a kebel
hangszerén...Szélcsendet Kishegyesnek, vagyis békét. Az utolsó sora e versnek nem csak Kishegyesre vonatkozik, amikor  népfogyatkozásról szól , hanem mindazokról, kik elestek a harcban, áldozatok lettek, elmenekültek külföldre innen is és e táj sok más helyéről is.
Németh Istvánnak 1994-ben   írt Vígh Rudolf verset /nem tudok róla, hogy volna rá irodalmi felelet /
Összefonódik Rudolf által az ismert író, Németh István és a falu iránti mély, őszinte érzés, mely az elismerés, és a szeretet himnusza.
 
A  Kirándulás  verscím alatt adott költői megnyilvánulás az eltűnt tanyavilágot emeli ki a feledés homályából, hiszen gyermekkorára emlékezteti a költőt. Úgy érzi, a tanyákkal együtt eltűntek a gyermekkori emlékek is, még a táj is idegen lett, mely valaha kedves volt. A költő fájlalja a tanyavilág kihalását, mert ezt írja :
                             
                                   ej, büszke Bácskám
                                   délceg tanyavilága,
                                   kinek vétettél ekkorát,
                                   hogy virágkorodat
                                   még a varjak is túlélték !
 
A  Varázslatban  a falu iránti odaadását fejti ki a költő.
A háborús témát felölelő versek :  Menekülés, Ámítás.
A szegénység sem hagyja közömbösen a költőt. Ezt igazolják az  Átváltozás, Életművészet, Pillanat című versei.  Mivel falun nőtt fel, a parasztok életvitele közel áll Vígh Rudolfhoz.  A  Szekér, A kasza,  A járom,  A kapa,  A tarisznya  című versei ezt bizonyítják de jelképesen jelennek , meg verseiben ezek a szerszámok, pl. A kapáról ezt írja                                                                
:
                                   nekiállnak vele
                                   a gazos világnak
 
A falusi táj a következő versekben domborodik ki : Pusztaságban,  Találkozó,  Ki hiszi még,  Nehéz föld,  Rab lennék. Ezeknek a verseknek a szépsége nyomasztó érzéssel tölti el az olvasót, mert a szépet végül is a túloldalról látja a költő. Például Ki hiszi még című versének befejező sorai önmagukért beszélnek.
                                ...pásztorsípot fújtam naphosszat...
                                   s nem jött szemben soha semmi,
      &