Petősi Sándor - Ars poeticája
Életrajzi áttekintés:
Petőfi a magyar nemzet számára az igazi „költő” megtestesülése. Életszeretete, szabadságvágya, tiszta jelleme, forradalmi következetessége példaértékű. Élete huszonhat éve alatt világirodalmi rangú életművet hozott létre, mely egyben korfordulót is jelentett a magyar költészetben. A romantika törekvéseit beteljesíti, de át is formálja egyben. Költészetében a nép vágyait, lelkét szólaltatja meg közvetlenséggel, népies hangon.
Kiskörösön született 1823-ban. Apja mészáros mester, anya a szlovák anyanyelvű Hrúz Mária, aki férjhezmenetele előtt cselédlány és mosónő volt. Petőfi a gyerek kora nagy részét Kiskunfélegyházán élte. Tanulmányait Kiskörösön, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon, végül Selmecbányán végezte.
1839-ben beállt katonának, de gyenge testalkata miatt hamar elbocsátották a seregből. Ezután a vándorszínészettel próbálkozott, de ezt sem nagy sikerrel tette. Ebben az időben ismerkedett meg Jókai Mórral, aki nagy hatással volt rá. 1842-ben kiadták első versét, A borozót. Vörösmarty segítségével további versei is napvilágot láttak, majd a Pesti Divatlap segédszerkesztője lett. Első verses kötete a Versek 1842-44, melynek megjelenését A helység kalapácsa és a János vitéz követte.
Petőfi első szerelmi csalódása Csapó Etelkához fűződött, aki 1845-ben hirtelen meghalt. Gyászát a Cipruslombok Etelka sírjáról című versciklusban jelenítette meg. Ugyan ebben az évben ismerkedik meg élete nagy szerelmével és későbbi feleségével, Szendrey Júliával.
1848. március 15.-én tevékenyen részt vállal az események menetében, s megírja alkalmi költeményét a Nemzeti dalt. Beáll Bem seregébe, és a Segesvár melletti fehéregyházi ütközetben esik el 1849-ben.
A témával összefüggő művek: A természet vadvirága: 1844. júliusában keletkezett Pesten. Válasz egy, az Életképekben megjelent, főleg A helység kalapácsát érintő kritikában. A vers ellentétekre épül. Szembe állítja az új költészeteszményt a régivel; az őszinte, természetes hangot a mesterkélttel; a korlátlan szabadságot az iskolás szabályozottsággal; az épp ízlést a hibással; az új költői eszményt a régivel; az új, realista stílust a régi, romantikus, szentimentális stílussal. A versfő sajátossága az erőteljes érzelmi töltést, a harag, az indulat.
Dalaim: 1846. áprilisában keletkezett. Nem hagyományos ars poetica. Felsorolja verstípusait, ezekből lehet következtetni a művek mögötti programra. A költészet nem csupán a tehetség eredménye. Előtérbe kerül az egyéniség.
A XIX. század költői: 1847 januárjában írta meg. Legfőbb gondolata, hogy a költő Isten küldötte, „lángoszlop”, mely valaha a zsidókat vezette az egyiptomi bujdosás idején. A költők kötelessége tehát, hogy vezessék a népet a Kánaánba. Ez, pedig egy szent küldetés, úgyhogy minden alkotónak komolyan kell vennie. Ennek érdekében szenvedélyes indulattal érvel, bizonyítja a feladat rendkívüliségét a költemény 1-2. szakaszában. Felháborodottan átkozza meg a hamis profétákat a vers 3-4. versszakában. Az 5. részben azt írja le, hogy a látnok-költő feladata az, hogy az éhen-szomjan, kétségbeesve tengődő embereknek tárja fel a szebb jövő képét. Az elérendő cél a Kánaán, melyet költői képekkel jelenít meg. A vagyoni, jogi és kulturális egyenlőség utópiája már túlmutat a közel jövőn. Ezt az időbeli messzeségbe helyezkedést mutatja az 5. versszakban megjelenő romantikus körmondat. A tagmondatok „Ha majd” kezdetűek, ezzel is érzékeltetve, hogy kicsit még távolabb van ez az idő, de el fog jönni, úgyhogy érdemes harcolni érte. A cél elérése tehát nem kétséges, csak az időpontja bizonytalan.
A 6. strófából kiderül Petőfi azon aggálya, hogy talán már nem éri meg ezt az időszakot, de a költemény mégis a feladat teljesítésének boldogító tudatával és megnyugvással zárul (szelíd, lágy csók; virágkötél; selyempárna)
A biblikus motívumok erőteljesen átszövik a verset, de politikai meggyőződést is láthatjuk magunk előtt. Ez a költemény romantikus szenvedélyessége ellenére is klasszicistaízlésű kompozíció. Az érvelő, bizonyító retorikán van a fő hangsúly, strófaszerkezete, rímelése szabályosnak mondható.
További összefoglalók a következőről Petőfi Sándor - Ars poeticája