Egyszer egy éjjelen, több mint ezer évvel ezelőtt, Indiában született egy herceg. Ő lehetett volna a legerősebb fejedelem
az egész világon, de inkább az egyszerű koldus életét választotta, miközben azt kereste, kutatta, hogyan lehet véget vetni a szenvedésnek, amit maga körül, a világban tapasztalt. Tudta, hogy a gazdagság nem szűntetheti meg a szenvedést, és hogy a nélkülözés sem. Aztán egyszer, egy hatalmas fügefa alatt, mély meditációs állapotban megvilágosodott. Megértette a Dharmát, a törvényt, amely a mindenséget irányítja. Elérte a Nirvanát, azaz a békét, amely diadalt arat a szenvedés felett. És ezt a tudást nem máshol, mint önmagában találta meg.
Buddhává vált és arra tete fel az életét, hogy átadja a szenvedés nélküli élet tudását mindazoknak, akik szerették volna megtanulni.