Müller Péter Boldogság című műve olyan kérdéseket feszeget, amelyek minden embert foglalkoztatnak. Természetesen
csak akkor, ha van idejük elmélkedni egy kicsit, ha nem süllyednek el a hétköznapok világába, ha nem rabjai az ún. fogyasztói társadalomnak, és az „egyszer élünk” élvhajhász filozófiájának. Ha az élet igazi, örök értelmét keresik.
Mert az író szerint korunk embere éppen erre képtelen. Az igazi elmélyedésre, az igazi önismeretre. Pedig véleménye szerint ez a kulcsa mindennek. Elmélyülni önmagunkban, s felfedezni a bennünk szunnyadó istenarcot, vagy ahogy népi etimologizálással nevezi:östenyt. Az igazi elmélyülés lehetővé teszi, hogy fizikai létünk, az anyagba zárt egónk valamennyi fájdalma, szenvedése múlónak tűnjön, az állandóan változó anyag pillanatnyi állomásának csupán, s a halál sem tekinthető másnak, mint egy új élet kezdetének. Ha életünket nem azonosítjuk testünk életével, eljuthatunk az örök szellemvilágba, az igazi boldogsághoz..Így a halál is igazi ”megboldogulást” jelenthet. Amikor szellemi létünk el tud válni anyagi létünktől, a test fájdalmát nem érezzük többé. Ha felismerjük, hogy ugyanaz az Isten van jelen bennünk is, amely az egész világmindenséget mozgatja, eljuthatunk egy olyan megvilágosodáshoz, amely lehetővé teszi, hogy gyönyörködjünk mindenben, anélkül, hogy bármit birtokolni akarnánk.
Mert Müller Péter szerint beteljesedett életről csak akkor beszélhetünk, ha eljutunk ehhez a felismeréshez. Akkor belátjuk, hogy minden fájdalomnak és szenvedésnek oka volt, minden azért volt, hogy megszülessen belőle valami. Hogy a sötétséget legyőzze a világosság. Az ily módon megerősödött ember, boldog ember. Életét átjárja a derű, mert tudja, hogy minden zűrzavar és káosz, minden fájdalom és szenvedés csak múló pillanat.
Müller Péter ebben a könyvében is ötvözi a nagy világvallások, a kereszténység a buddhizmus, a zsidó stb. vallás tanításait a modern filozófusok, pszichológusok gondolataival, s saját megélt tapasztalataival.
Érdekes, gondolatokat ébresztő mű.