A vers alapja egy esti séta.Az első versszak leírása az estének, amikor a szürkület már jelzi az esti sötétség közeledtét,
_de a felsőbb régiókban még jelen van a fény.Ez a fény az, amely fény a kedves arcát övező szelíd, de komoly ragyogást kölcsönzi, és ez lesz ez a jel, impresszió, amely a költő képzeletét elindítja.Az első versszak: rajongás, bámulat, egy pillanatnyi csoda, amely a második versszakban még tovább mélyül./Impresszionista stílusjegyek./
Az illat a titkok illatává, a csend a béke csendjévé lényegül át, és a további sorokban eltűnik kép, szín, földi és égi egymásba folyik, és ez olyan gyönyörű, hogy rajongó vallomásra készteti a költőt:"És jó volt élni, mint ahogy soha."
A harmadik versszakban az időből kiszaladt ember visszatér a földi élet valóságába, a testi valóság rántja vissza :"Egyszer csak megfogtad a kezem."
A földi érzés, a szerelem, szinte elárasztja a zsibbadt testet, és az égi érzés átlényegül földi érzéssé, amelyet csak a szerelem tölthet be az ember életében.
Összegezve:a vers Tóth Árpád egész költészetét jellemzi.
Jellemzőek az impresszionista leírások, a fénnyel és hangokkal való játék, amelyek más művekben is visszaköszönnek.
A vers záró felkiáltása:":::mennyire szeretlek" egészen József Attila Ódájáig elhallik.