Megvallom, szeretek verset olvasni.Elgondolkodtam már azon, miért nem érzi minden ember szükségletnek a versolvasást, csakúgy,
mint más szórakozási, vagy művelődési kikapcsolódást.A versolvasásnak megvan a maga rituáléja, csakúgy, mint pl a japánoknál a teázás szertartása.
Valahogy így vagyok én a versekkel.igaz, nem rendezek szertartásokat, de hétköznapi dolgaimból kiszakadva,odaülök a fotelomba a kedvenc verseskötetemmel, válogatásommal,verset olvasni.
Már egy egészen kis adag líra is megteszi hatását,sikerül optimistábban, feltöltődve szemlélnem a világot.
Radnóti Miklós azon költők közé tartozik, akiket szívesen olvasok.Verseiben kultúra, tisztaság, harmónia lelkiismeretesség, és mértéktartás van.Babits példája rá is hatott. Hiszen tőle tanulta ő is a kemény önkritikát mely szerint a jó költő nem tűr lazaságot, pongyolaságot, bőbeszédűséget, könnyű megoldásokat.
Versei tele vannak nyughatatlan, váratlan képzettársításokkal, válságos hangulatokkal, de alaphangjuk csendes, emelkedett, férfias pátosz.Tájhangulatai könnyedén légiesek, látszólag játékosak, de idillikus természetleírásai is súlyosak ,ünnepélyesek.
Hangulatskálája nem széles, sok versében a hangulatváltozatok hasonlóak, de az árnyalatok gazdagsága kivételes, költészetének alaphangja tragikus.
Nem politizál, de ösztönösen feszültségekben, ellentétekben látja a világot.A társadalom zűrzavarát, ellentéteit a természetben tapaztalt ellentétekkel szimbolizálja.
Remekül leírja verseiben a természetet, szinte érezzük a tiszta levegőt, de ezekkel a remek leírásokkal a saját lelkiállapotát szemlélteti.Egyes verseiben a növények, tárgyak hangok halálfélelmet jelentenek, a halálérzés egyik alapmotívuma későbbi költészetének, ami a társadalmi, történelmi helyzetből adódik.
Az adott világ ijeszti, gyötri, ezt a hangulatot vetíti vissza a korai halál szimbóluma verseiben.
Bár határozottan tudja élete utolsó napjaiban, hogy nincs menekvés, a halál közel jár, mégis fennkölt elszántsággal hirdeti a megnemalkuvást, a munkát, az ember rendíthetetlen kitartását a halállal szemben.
Költészete összegezve és röviden:művészi tökéletesség, erkölcsi tisztesség.